< Előző lecke ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ I. AZ ŐSKOR ÉS AZ ÓKORI KELET ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ Következő lecke >

A sumer civilizációMilyen folyamatok vezettek az első civilizáció kialakulásához?

Mezopotámia neve görög eredetű, jelentése: ’folyóköz’ (meszon: ’között’, potamosz: ’folyó’). A két folyó, amely Mezopotámiát határolja, a Tigris és az Eufrátesz.

Az ősi Mezopotámián a mai Irak, Szíria és Törökország osztozik. Mezopotámia azért játszott meghatározó szerepet az emberiség történetében, mert itt alakultak ki először fallal körülvett városok, itt jöttek létre Kr. e. 2500 körül az első államok és birodalmak, és a sumerek alkották meg az első írásrendszert Kr. e. 3100 táján.

Az Eufrátesz és a Tigris tavaszi áradásai évezredek alatt rendkívül termékeny földdel töltötték fel Mezopotámia síkságait. Az árvizek után a víz egy részét mesterségesen ásott tavakban, csatornákban fogták fel, így akkor is öntözni tudták földjeiket, amikor az időjárás szárazra fordult. A csatornák kiásásához és karbantartásához sok-sok ember összefogására volt szükség, illetve olyan szakemberekre is, akik a munkát irányították. Az öntözéses földművelés mellett a megtermelt élelmiszer közös raktározása teremtette meg a közösségek vezető rétegét és velük együtt az államot, ami egy nagyobb terület felett biztosította a politikai hatalmat.

A sumerek és a mellettük élő, sémi nyelvű akkádok meg akarták óvni élelmiszerkészleteiket, ezért közös raktárakat hoztak létre. Ilyen raktárak Mezopotámiában az uralkodó palotájában (palotagazdaság), illetve a nagyobb szentélyekben jöttek létre (templomgazdaság).

Az állam eleinte egy város és a környező terület lakosságát fogta egységbe, szervezte meg és irányította gazdasági, politikai és vallási életét. Mezopotámiában több ilyen állam jött létre. Élükön egy király állt, aki egyben egy szentély főpapja is lehetett. A raktárban felhalmozott készletek segítségével ők irányították a külkereskedelmet, vagyis olyan nyersanyagok (fémek, fa, értékes kőzetek stb.) behozatalát többek között a Zagrosz-hegységből, amelyek Mezopotámiában nem voltak hozzáférhetők.

A papság és a király szervezte meg védelmi célokból a városfalak építését. A városi kézművesek fejlett munkamegosztásban dolgoztak. A mezopotámiai bronzkorban egyre fontosabb szerepet játszott a fémművesség (réz- és nemesfém-feldolgozás). A bronz keményebb és tartósabb volt, mint az ötvözetlen réz.

A nyersanyagok importja a távolsági kereskedelmet fejlesztette. A technikai találmányok közül az egyik legfontosabb a kerék volt, amely megkönnyítette a szállítást és a kereskedelmet. A fémkohászat melléktermékeként jelent meg először az üvegmáz a kerámiatárgyakon, majd az üvegtárgyak készítése.

Nomád népek és birodalmak, az Óbabiloni BirodalomMilyen törvények szerint éltek a korabeli társadalomban?

Mezopotámia történetét a folytonos külső támadások határozták meg. Keleti és északi irányból, a Zagrosz hegységből vad hegyi népek, nyugatról pedig a szíriai síkság nomádjai törtek rá a gazdag Folyóközre. E támadásokat olykor visszaverték, máskor a támadók beolvadtak a mezopotámiai őslakosságba, de az is előfordult, hogy megkaparintották a Folyóköz feletti uralmat.

A Kr. e. 18. században Babilon urának, a nomád ősöktől származó Hammurapinak sikerült egyesítenie Mezopotámiát, több országból álló birodalmat teremtve meg. Hammurapi hatalmának alapját a királyi birtokok jelentették. Ezek területét egyrészt hódítással, másrészt új csatornák ásásával növelte meg. Fontos vívmány volt a törvények, az állam által megfogalmazott, kötelező szabályrendszerek írásba foglalása. Az Óbabiloni Birodalom törvényeinek büntetési tételei a társadalmi helyzettől füg­gően különböztek. Az egyik leggyakoribb büntetési mód a talio: „szemet szemért, fogat fogért”, vagyis az azonos megtorlás elve volt. Ez inkább a nomád népek jogrendjét, mint a mezopotámiai városállamokét tükrözte.

Sokféle nép élt együtt az ókori Mezopotámiában. A sumerek nyelvének eredetét nem ismerjük, de az akkádok, babiloniak és asszírok ugyanabba a sémi nyelvcsaládba tartoztak, mint a zsidók vagy az arabok.

Mezopotámia műveltségeMilyen mezopotámiai találmányokat és tudományokat használunk ma is?

Az írás és a számolás tudományát a raktári nyilvántartás szüksége hozta létre. Az írnokiskolákban tanították meg az alapműveleteket. Mezopotámiában ékírással írtak agyagtáblákra, amelyeket, ha meg akarták őrizni az adatokat, gyakran ki is égettek. Ma már több százezer agyagtáblát ismerünk, az írásos emlékek fényt vetnek a tulajdonviszonyokra, a csere módjaira éppúgy, mint az iskolarendszerre, törvényekre, vallásra és az államok történetére is. Az ékírás- és matematikaoktatás színhelye a templomban lévő „tábla háza” volt. A templomokban és uralkodói palotákban jelentős könyvtárak alakultak ki. A könyvtárakban őrzött irodalmi műveken (például Gilgames-eposz), történeti munkákon kívül jelentős szerepet játszottak a tudományos (például matematikai) írások.

Mezopotámiában nem tízes számrendszerrel számoltak, ahogyan mi, hanem vegyesen tízes, tizenkettes, illetve hatvanas számrendszert használtak. Ennek emléke, hogy egy nap 24 óra (2 ×12), egy óra 60 perc (5 ×12), és a kör 360° (30 ×12). Ez a számrendszer a mezopotámiai kultúra öröksége.

A papok dolgozták ki csillagászati megfigyeléseik alapján a naptárt, amely az áradás előrejelzésében is fontos szerepet játszott. A korban hét „bolygót” ismertek, és mozgásukat ki tudták számolni. A csillagképekből jósolni is próbáltak. Ezt ma már nem tartjuk tudománynak, de akkor nagyon is fontos szerepet játszott a papság életében.

A matematika mellett fejlett volt az orvostudomány, igaz, keveredett a mágiával. A mezopotámiai városok vallására a sokistenhit (politeizmus) volt a jellemző. A városállamoknak volt egy kitüntetett szerepet játszó főistenük, de a szerelemnek, halálnak, betegségeknek külön istenei voltak. A leghíresebb istennő, Istár, a szerelem istene volt. Az istennők kultuszait leginkább papnők vezették. A nagyobb templomok főpapnői gyakran a királyi családból kerültek ki.