< Előző lecke ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ III. AZ ÓKORI RÓMA ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ Következő lecke >

Pannonia őslakói és meghódításaMiért volt fontos a rómaiaknak a térség megszerzése?

Az egykori római Pannonia provincia területén Magyarországon kívül ma több ország (Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Szerbia) osztozik, de legnagyobb része a Dunántúlra esett. A tartomány a Száva mentén élő illír pannon törzsről kapta nevét, de lakói között kelták is szép számmal akadtak. A rómaiak a Kr. e. 1. században kezdtek érdeklődni a terület iránt. Augustus szerette volna megszerezni a teljes Rajna–Elba–Duna vonalat, mert a birodalom szárazföldi területein – megfelelő utak hiá­nyában – csak a folyók segítségével tudta biztosítani az áruszállítást.

Kr. e. 9-ben hódították meg a Száva és Dráva közét, de a provincia megszervezése Augustus fogadott fiára, a későbbi császárra, Tiberiusra maradt. Ő verte le a lázadó pannonok és dalmaták felkelését (Kr. u. 6–9), és mintegy 400 évre a Dunát (latinul Danuvius) tette meg a birodalom jól védhető határának. Ezzel a rómaiak kezébe került az Adriát a Balti-tengerrel összekötő szárazföldi kereskedelmi út, amelyet legfontosabb árucikkéről Borostyánútnak neveztek. Az északi-tengeri borostyánból drága ékszereket faragtak.

A 4. század barbár támadásai többször feldúlták Pannoniát. 433-ban a rómaiak a védhetetlen tartományt kiürítették és átadták a hunoknak, akik itt rendezték be székhelyüket. A latinul beszélő lakosság azonban még egy darabig együtt élt az egymást váltó barbár népekkel, és néhány folyó nevét átörökítette (Danuvius – Duna, Dravus – Dráva, Savus – Száva, Arrabo – Rába).

Pannonia romanizálásaHogyan alkalmazkodott a térség lakossága a birodalomhoz?

A romanizáció, vagyis a latin nyelv, a kultúra és a vallás átvétele két szakaszban ment végbe. Az első szakaszban a fegyvereké volt a főszerep. A katonai megszálláson túl, amely során folyamatosan 2-3 legio állomásozott a tartományban, a helyi lakosságból toboroztak segédcsapatokat. A Róma által alapított coloniákban (latin vagy római jogú városokban) elsősorban leszerelt legiós katonákat és vállalkozó szellemű itáliaiakat telepítettek le.

A második szakasz békésebb volt. A helyi törzsi arisztokrácia vezetői átvették a római szokásokat, és lassanként egész népük a romanizáció útjára lépett, méghozzá önként, nem kényszer hatására. A városok középületei a római mintákat követték (a két főút kereszteződésében álló forumon szentélyeket, középületeket emeltek), de a villák szerkezete is megfelelt az itáliai előképeknek. A legnagyobb különbség a fűtésben nyilvánult meg. A fázós rómaiak az északi provinciákban – így nálunk is – kiépítették a padlófűtést. A városokba vízvezetékeken jutott el a friss víz, és lakói kényelmét fürdők, szórakozásukat pedig amfiteátrumok szolgálták, Aquincumban kettő is. Pannonia fontosabb települései, mint például Vindobona (Bécs), Aquincum (Óbuda), Savaria (Szombathely) és Sopianae (Pécs) a limes, illetve a kereskedelmi utak mentén helyezkedtek el.

Pannonia műveltségeMilyen fontosabb emlékek maradtak az utókorra?

A Duna menti tartományra jellemző volt a hadsereg meghatározó szerepe, amelynek tagjai nem műveltségükkel tűntek ki. Ennek ellenére a gazdag villákat és középületeket olykor magas színvonalú falfestmények és mozaikok díszítették. Alap- és középfokú oktatásban pannoniai diákok is részesültek Aquincumban. Világszerte ismert pannoniai zenei emlék egy 228-ban készült orgona, amelyet ma az Aquincumi Múzeumban láthatunk. Színházépületet egyelőre csak Savariában találtak.

A pannoniai vallásosságban a helyi, pannon és kelta kultuszok hamarosan háttérbe szorultak, illetve romanizálódtak. A 2. században Pannoniában is elterjedtek a személyes hiten és beavatottságon alapuló, többnyire keleti eredetű kultuszok (az egyiptomi Ízisz, akinek templomot emeltek Savariában, és Mithrasz kultusza akinek csak beavatási szertartások után látogathatták misztériumait). A 3. század közepétől pedig megjelent a kereszténység.

Sopianae falfestménnyel díszített ókeresztény sírkamrái a kereszténység legszebb pannoniai emlékei közé tartoznak.

DaciaMinek köszönhette a provincia a gazdagságát és jelentőségét?

A mai Erdély területén élő harcias dákok földjét, a mai Erdélyt Traianus hódította meg (Kr. u. 101–106). A Dunától északra fekvő hegyes tartományt arany-, ezüst- és ólombányái tették vonzóvá a rómaiak előtt. Decebalus király elszántan védelmezte hazáját, és amikor a vereség már elkerülhetetlen volt, öngyilkos lett. A dák arisztokrácia széthullott, a köznép egy része kivándorolt, a többieket rabszolgasorba hurcolták. A bányák műveléséhez szükséges szakembereket távoli tartományokból telepítették Daciába. A tartomány központja Sarmizegetusa római colonia lett. A város maradványai a tartomány gazdagságáról árulkodnak. Rajta kívül Dacia legfontosabb települései Napoca (Kolozsvár) és Apulum (Gyulafehérvár) voltak. A bányavidék legjelentősebb központja, Alburnus Maior (Verespatak) területén számos római tárnát találtak, és a bányaművelésre, valamint a korabeli mindennapi életre vonatkozó, viaszostáblára írt feliratokat.

A 3. század során a gótok benyomultak Dacia területére. 271 után már nem tudták tőlük megvédeni a provinciát, ezért a római csapatokat kivonták Dacia területéről, és a római polgárokat a Dunától délre telepítették le. A római Dacia 165 esztendős története ezzel véget ért.