- Idézzük fel a tatárjárásról tanultakat!
- Ki hozta létre a mongol–tatár birodalmat?
- Milyen területeket hódítottak meg a tatárok?
- Hogyan értesült a magyar király a fenyegető veszélyről?
IV. Béla és a tatárjárásMilyen okai voltak a tatároktól elszenvedett vereségnek?
II. András halála után fia, IV. Béla (1235–1270) került a trónra. Az új uralkodó gyökeres fordulatot hajtott végre, elrendelte az eladományozott birtokok visszavételét. IV. Béla a királyi tekintély megerősítésére és a III. Béla-kori állapotok visszaállítására törekedett. A király intézkedései azonban ellenállásba ütköztek, és sokan elpártoltak tőle.
Az 1230-as évek végén mind több jel utalt egy közeledő tatár támadásra. Az uralkodó először Julianus baráttól értesült a veszedelemről. A sztyeppéről folyamatosan menekülő kun törzsek az Al-Dunához érkeztek, és közülük egy nagyobb törzs Kötöny vezetésével bebocsátást kért az országba. IV. Béla engedélyezte a betelepülést (az Alföld térségébe), de intézkedései újabb konfliktushoz vezettek. A nomád életmódot élő pogány kunok semmibe vették a letelepült magyarság birtokhatárait, mindennapossá váltak a fosztogatások, erőszakoskodások. A kunok hadereje látszólag erősítette a királyi haderőt, valójában csökkentette IV. Béla elfogadottságát a főurak körében. A tatárok elleni védekezésre való felkészülés nem kezdődött meg, sokan úgy vélték, ez a népcsoport is hasonló erejű lesz, mint korábban a besenyők.
Béla király és a magyarok között való gyűlölség első oka. Nemeseivel és parasztjaival kezdte a kun király bejárni Magyarországot. Számtalan lábasjószáguk volt, ezért sok kárt tettek a magyaroknak legelőkön, szántókon, kerteken, növendék erdőkön, szőlőkön és egyebütt. [...] ha egy kun okozott kárt egy magyarnak, a magyarnak nem szolgáltattak igazságot, és ha sürgetni merte, a pofázásért pofonokat kapott cserébe. [...] Ez a király [IV. Béla] pedig – így panaszkodtak – nemcsak semmit nem ad a nemességnek, de még régen kapott jószágaikat is visszaszedegeti a maga hatalmába, birtokába, íme, a fájdalomnak e tőre járta át a magyarok szívét, hiszen akik azelőtt gazdagok, hatalmasok voltak, sereget tartottak, most maguk alig élhettek. (Rogerius: Siralmas ének a tatárjárásról; 1243)
- Mi jellemezte a kunok és a magyarok viszonyát?
- Hogyan szakított IV. Béla apja politikájával?
- Miért volt veszélyes az uralkodó és a nemesség közötti széthúzás?
Kijev eleste után már nem volt idő hathatós védelmi intézkedéseket hozni (1240 végén). A Batu kán vezette tatár (mongol) seregek három nagyobb hadseregre osztva elárasztották Közép-Európát, a fősereget (kb. 60 ezer fő) maga Batu kán irányította Magyarországra. 1241 márciusában a betörő tatárok legyőzték a nádori hadakat a Vereckei-hágónál, és a gyors lovas alakulatok néhány nap múlva már Vácig törtek előre. A fosztogatások híre pánikot keltett az országban, sokan kun lovasokat véltek felfedezni a támadók között. A kósza hírek tömeghisztériához vezettek, a felheccelt tömeg Pest alatt rátámadt Kötöny királyra, és kíséretével együtt lemészárolta.
A sértett kunok (kb. 40 ezer fő) a következő hetekben a Duna mentén végigvonulva elhagyták az országot. A királyi haderő (kb. 25 ezer fő) a Sajó folyóig szorította vissza a tatár elővédet, de a döntő ütközetben súlyos vereséget szenvedett Muhi közelében (1241. április). A magyar sereg jelentős része megsemmisült az ütközetben, a bekerítésből IV. Béla csak nehezen tudott kitörni. (Életét vesztette a nádor, a két érsek, valamint számos világi és egyházi főember.) A győztes tatárok a betöréstől számított egy hónapon belül már a Dunánál álltak.
A tatárok nem messze a hadseregtől találtak egy gázlót, és egy éjszaka alatt mindnyájan átkeltek rajta, és hajnalban a király seregét körülvéve, jégesőként kezdték lőni nyilaikat a hadseregre. A magyarok, részint hogy meglepték, részint hogy ravaszsággal megelőzték őket, fegyvert öltve lóra szálltak, de a katonák nem tudták uraikat, az urak katonáikat megtalálni, és amikor harcba indultak, lanyhán és egykedvűen vonultak. A nyíllövések oly sűrűn estek, hogy a harcosokat szinte árnyékba borították, és a nyilak úgy repdestek a levegőben, mint a sáskák és szöcskék szoktak szállni. És így, mivel a nyilazást nem tudták megállítani, visszatértek a sereg kötelékébe. A király pedig nem volt képes felállítani a csatarendet. És ha a magyarok a sereg egy-egy részéből összegyűlten vonultak a harcba, a tatárok szembejöttek velük nyilaikkal, és arra kényszerítették őket, hogy visszavonuljanak a sereg körletébe, úgyhogy a szerfölött nagy hőség és a helyszűke következtében akkora fáradtság vett erőt rajtuk, hogy a király és a kalocsai érsek, akik aggódva rettegtek, sem fenyegetésekkel, sem hízelgésekkel és buzdítással nem voltak képesek harcba küldeni őket, hiszen hajnaltól egészen délig ebben a szorongatott helyzetben voltak már. (Részlet Rogerius művéből. Az itáliai származású Rogerius váradi főesperesként személyesen élte át a tatárjárás időszakát. Az olasz pap tragikus élményeit a Siralmas ének a tatárjárásról című műben örökítette meg, amelyben arra is törekedett, hogy feltárja az ország összeomlásának főbb okait.)
A tatárok dúlása és kivonulásaMiért vált az ország teljesen kiszolgáltatottá?
A király előbb Pozsonyig, majd Zágrábig menekült, mialatt kétségbeesetten kért segítséget a keresztény Európától. A pápa és a német császár az invesztitúraharc egy újabb szakaszában egymás erejét kötötte le, segítséget nem küldtek. Az osztrák herceg (Babenberg Frigyes) kihasználta az ország szorult helyzetét, és megszállt három nyugati vármegyét. Közben a másik két tatár hadoszlop is beérkezett a Kárpát-medencébe, az egyik délről Erdélyt árasztotta el, a másik Morvaország felől zúdult Felső-Magyarországra. A várispánsági központok gyorsan elestek (földvárak), a támadóknak csak néhány kővár (például Pozsony, Nyitra, Komárom) tudott ellenállni.
A tatárok berendezkedtek az országban (például begyűjtötték a gabonát), majd 1242 elején a befagyott Dunán átkelve rátámadtak a Dunántúlra is. A helyi ellenállás (például Esztergom, Pannonhalma, Székesfehérvár) sem lassította őket, sőt egy csapat IV. Béla elfogására indult, aki egészen Trau váráig menekült. A teljes győzelem után egy-két hónappal a tatárok váratlanul elhagyták az országot, aminek oka a mai napig ismeretlen. (A kutatók szerint Batu kán az Ögödej nagykán halála utáni kánválasztásra vonult vissza a sztyeppére.)
És bár ekkor éhség gyötört, […] erőt merítettünk […] elérkeztünk az erdő szélére. Izgatottan felmásztunk egy kimagasló fára, és szemügyre vettük a tatároktól elpusztított vidéket, amelyet jövetelünkkor még nem tettek tönkre. Micsoda fájdalom! Elkezdtük bejárni a puszta és elhagyott földet, amelyet elmenetelükkor [a tatárok] pusztítottak el. Az egyházak tornyai voltak útmutató jeleink, egyik helységből a másikba, és ezek is borzalmas utat jelöltek. […] Mert az utak és ösvények el voltak törölve, fű meg tüskés bozót lepte be őket. Az emberek póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát […] a legnagyobb csemege gyanánt hoztak nekem, a többiek mályvával és bürökgyökerekkel éltek. Ezekkel töltöttük meg éhes gyomrunkat […] Végre odahagytuk az erdő magányát, és a nyolcadik napon Gyulafehérvár városába érkeztünk, ahol semmit sem találtunk, csak a megöltek csontjait és koponyáit, amelyeket szerfölött sok keresztény vér kiontásával mocskoltak be. (Részlet Rogerius Siralmas ének a tatárjárásról című művéből)
- Mi nyújtott menedéket a falvak lakosságának?
- Mi nehezítette meg a szervezett katonai ellenállást?
A tatárjárás következményeiMiért nevezik IV. Béla királyt „második honalapítónak”?
A tatárjárás kitörölhetetlen emléket hagyott nemzetünkben. A pusztítás mértékét a kutatók jelentősre becsülik (legkevesebb 15%), sokan állítják, hogy a honfoglalás kori magyar népességszámot veszítette el az ország.
1242 után IV. Béla tetteit a katasztrófa kárainak felszámolása és egy újabb tatár támadásra való felkészülés határozta meg. Az uralkodó szakított kezdeti politikájával, birtokadományozásba kezdett, és a főuraknak engedélyezte a kővárak építését. A városfejlődés pártolása ugyanúgy a védekezést szolgálta, a fallal körülvett városok számára nyugati mintájú jogokat biztosított. Ekkor kezdődött meg a budai vár építése (1247) és számos város kialakulása az országban (például Nagyszombat, Kassa, Szeged). A király a magyarokon kívül német, olasz és francia telepeseket hívott, és engedélyezte a zsidók letelepedését is, akik szabadon gyakorolhatták vallásukat, és zsinagógát építhettek Budán. Az Árpád-ház uralkodói, ellentétben Európa más uralkodóházaival, kezdettől fogva barátságosan viselkedtek a zsidókkal szemben.
IV. Béla visszahívta a kunokat, a népet letelepítette az Alföld területén, és biztosítékként fia (V. István) feleségül vette a kun fejedelem lányát. Kezdetét vette egy másik, szintén a tatárok elől menekülő nomád nép, a jászok letelepítése is a térségben. A tatárjárás hatására jelentős etnikai változás ment végbe. A nomád törzsek két-három generáció múlva beolvadtak a magyarságba, de az ország peremterületein tartós változások kezdődtek.
A tatárjárás főleg az ország középső részét érintette, ahol nagyobb volt a népesség pusztulása, ezért a hegyvidékekről egy lassú népességáramlás indult az alföldi régió irányába. Ugyanakkor a Felvidék északi részére különböző szláv népek (morvák, csehek, lengyelek), Erdély déli területeire pedig román népesség költözött be.
| Honfoglalás kori össznépesség (millió fő) |
13. század eleji össznépesség (millió fő) |
A tatárjárás hatása veszteségként (millió fő) |
13. század végi össznépesség (millió fő) |
|
|---|---|---|---|---|
| minimális adat | 0,6 | 1,8–2,2 | 0,2–0,3 | 2,2 |
| maximális adat | 1,0–1,5 | 2,4–2,6 | 0,3–0,4 | 3,0–3,2 |
Mekkora lehetett a honfoglalók létszáma, ha figyelembe vesszük, hogy a térség nem volt lakatlan? Milyen okok álltak a 11–12. századi népességnövekedés hátterében? Mekkora népességet veszített arányaiban a magyarság a tatárjárás alatt? Minek volt köszönhető ennek ellenére a 13. század végére bekövetkező népességgyarapodás?
Az utolsó ÁrpádokMiért gyengült meg a királyi hatalom a 13. század végén?
A 13. század második felében a központi államhatalom rohamosan gyengült, a trónharcok kiújultak (IV. Béla és saját fia, V. István között). Az évtizedekig tartó belviszály alatt a bárói réteg tovább erősödött, az adományozások révén jelentős birtokokra tettek szert. Az egykori királyi szerviensek – akiket a korszakban már köznemességnek neveztek – jogi helyzete a királyi birtokszervezet szétzilálódásával megrendült. A köznemesek egy-egy nagyobb báró szolgálatába szegődtek, a kialakuló familiaritásban a bárói birtok ügyeit intézték vagy fegyveres kíséretet láttak el. A familiaritás különbözött a hűbériségtől, hiszen a köznemesek birtokaikat egykor a királytól kapták, és a szolgálat nem öröklődött.
IV. Béla utódai már nem tudták megakadályozni a királyi vármegyerendszer szétesését és a bárók önkényeskedését. Az utolsó Árpád-házi királynak, III. Andrásnak (1290–1301) királyi származását sokan kétségbe vonták. A királyi tekintélyt tovább gyengítette, hogy az uralkodó hatalma ekkor már a vele szövetséges bárói csoporttól függött. A 13. század második felében egyes bárók egész országrészeket vontak fennhatóságuk alá, ahol a királyi, egyházi és világi birtokok egy részét is magukhoz ragadták. A hatalmukat több megyére kiterjesztő és területükön az uralkodói jogokat is kisajátító bárókat tartományuraknak, kiskirályoknak nevezzük. III. Andrással szemben néhány délvidéki báró a nápolyi Anjou-dinasztia (ejtsd: anzsu) jelöltjét, Károly Róbertet (Caroberto) támogatta. A trónkövetelő Magyarországra érkezésekor III. András seregeket toborzott, de az összecsapás elmaradt, a király 1301-ben váratlanul elhunyt, és vele az Árpád-ház férfiágon kihalt.
A király iránti tiszteletről
Hogy András urat, aki királyi nemzetségből származik, úgy tiszteljük, mint az ország törvényes urát. […] minden királyi, valamint királynéi birtokot, amit bárki – akár férfi, akár nő – jogtalanul elfoglalt, teljes joggal vissza kell adni. (III. András törvényeiből; 1298)
- Milyen belpolitikai helyzetről tanúskodnak a rendelkezések?
- Miért kellett külön hangsúlyozni III. András származását?
Rá@dás
Magyar szentek a 13. században
Kitekintő
IV. (Kun) László
A 13. század utolsó harmadában uralkodó IV. László (1272–1290) leginkább botrányos magánéletével írta be magát a történelembe. Az anyai ágon kun származású király kezdettől fogva bárói csoportok befolyása alatt állt. IV. László megbízható támaszra a kunok körében lelt. A pogány szokásait megtartó néppel szemben az egyház fellépett, és egy pápai követ rávette az uralkodót a kun törvények kibocsátására (megkeresztelkedés, letelepedés). Az életmódjuk feladására kényszerített kunok lázadást robbantottak ki, amelyet a politikai csapdahelyzetbe került IV. László – ezúttal bárói segítséggel – elfojtott. Az eseményekkel sodródó király egy-két év múlva visszatért a kunokhoz, szokásaikat (öltözködés, életmód) teljesen átvette, és még az esztergomi érsek kiátkozása sem tudta jobb belátásra bírni. IV. László törvényes feleségét eltaszította magától, nyíltan kun szeretőket tartott, és az ország irányításával alig törődött. A tarthatatlan helyzet egy tisztázatlan körülmények között bekövetkezett merénylettel oldódott meg. IV. László botrányos életéről az esztergomi érsek számolt be.
[IV. László] Egész királyi kíséretével hozzám jött Esztergomba […] Nagy megalázkodásnak jegyeit mutatta […] feloldozás előtt, meg kellett esküdnie,
– hogy a tatár hitetlenséggel való nyilvános vagy titkos szövetkezéstől és barátkozástól magát szívből távol tartja […],
– hogy tatárt nem, hasonlóképpen szerecsent [muszlim kereskedők], nyőgért [a kifejezés török eredetű népcsoportra utalt, akik fegyveres kíséretet láttak el a király mellett], zsidót, kunt vagy bárki mást bármilyen névvel nevezendőt, ki az igaz hit egységétől idegen, akár háziszolgálatban vagy külső szolgálattételben, különösképpen méltóságban, […] meg nem tűr […],
– hogy mindenképpen elvetve a pogány szerzések szentségtöréseit, undok és isteni ítélettel kárhoztatott szokásait [kun viselet hordása], a katolikus viselkedés becsületes formájára térjen vissza […],
– hogy országa minden egyházának kiváltságait és szabadságait helyreállítja […],
– hogy Erzsébet királyné asszonyt [Anjou Izabella Erzsébet], aki neki Isten rendeléséből törvényes ágyának társa, férji szeretettel illesse […].
Ez csupán színlelés volt […] [a király] megkeményedett szívének mérgét mindenki előtt kimutatta […] azon nyomban ama mérges viperának, aki a varázsló mesterség művészeteiben nem kevésbé járatos volt, ama fajtalan Éduának […] mindenki szeme láttára ágyastársa lett, […] a királynéi jövedelmeket magának nyerte e szemérmetlen ágyas. (Lodomér esztergomi érsek IV. László királyról IV. Miklós pápának; 1288)
- Hogyan viselkedett a király az egyházzal szemben?
- Melyik cselekedete válthatta ki leginkább az esztergomi érsek haragját?
- Hogyan bánt IV. László a feleségével, és mire szólította fel az esztergomi érsek?
Összegzés
Okok és következmények
- Hogyan bontakozott ki a tatárok támadása?
- Miért omlott össze a magyar katonai ellenállás?
- Milyen következményei voltak a tatárjárásnak?
Történelmi jelentőség
- Hogyan értékelhető IV. Béla uralkodása? Miért nevezik őt második honalapítónak?
Változás és folytonosság
- Milyen változásokat indított el a tatárjárás utáni újjáépítés?
- Hogyan szereztek maguknak egyre nagyobb hatalmat és önállóságot a magyar főurak a 13. század második felében?