< Előző lecke ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ III. AZ ÓKORI RÓMA ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ Következő lecke >

Itália megszerzése Miért jártak sikerrel Róma hódító háborúi?

A köztársaság korai időszakában Róma legyőzte a környező itáliai népeket, majd a Kr. e. 4. századtól az etruszkok városai is egymás után uralma alá kerültek. Lakóik beolvadtak a római népbe, átvették a latin nyelvet, ezért a Kr. u. 1. században már alig beszélt valaki etruszkul. Róma Itália különböző népeivel különféle szerződéseket kötött, voltak formailag egyenrangú szövetségesek, de fegyverrel elfoglalt népek is („oszd meg és uralkodj!"). Utóbbiak földjének egy részét kisajátították, és római állami közföldnek nyilvánították.

A fegyverrel elfoglalt területeken római jogú városokat, úgynevezett coloniákat (ejtsd: kolónia) alapítottak, amelyek valóságos előretolt helyőrségként képviselték Róma érdekeit. A patríciusok és plebejusok belső küzdelmeinek lezárása az egész társadalom egységét biztosította, a hódításokból pedig kisebb-nagyobb mértékben mindenki részesedett. Ez egyrészt a zsákmány és a rabszolgák szerzésében nyilvánult meg (amiből a főparancsnokok hihetetlenül meggazdagodtak), másrészt a coloniaalapítással a föld nélküli polgárok is birtokokhoz jutottak. A szövetségesektől nem adót követeltek, hanem katonákat, akik, ha kisebb mértékben is, de szintén részesültek a zsákmányból. Így mindannyian érdekeltté váltak a félsziget teljes meghódításában.

Utolsóként a dél-itáliai görög gyarmatvárosok meghódítására került sor. Az egykor Spárta által alapított Tarentum az épeiroszi királytól, Pürrhosztól kért segítséget. Pürrhosz harci elefántjaival először le is győzte a rómaiakat, de akkora emberveszteséggel, hogy további győzelmekre már nem maradt ereje. Ezért hívják a mai napig a vereséggel felérő győzelmet pürrhoszi győzelemnek. Dél-Itália elfoglalásával Róma Szicília közvetlen szomszédja lett. Szicíliában ekkor két hatalom nézett egymással farkasszemet: a szürakuszai görögség és a sziget nyugati felét kezében tartó Karthágó.

A pun háborúk (Kr. e. 264–146) Melyik esemény volt a fordulópontja a pun háborúknak?

Karthágó a kezében tartotta és városaival betelepítette Észak-Afrika nyugati partvidékét, és a Földközi-tenger nyugati részét (például: Szicília nyugati felét, Szardíniát, Hispania délkeleti vidékeit). Hispania elsősorban ezüst- és ólombányái miatt volt fontos Karthágó számára. A kiváló gabonatermő Szicíliában a punok állandó harcban álltak a Szürakuszai vezette görögökkel. E harcba avatkozott be Róma az első pun háborúban (Kr. e. 264–241). Hosszú és változatos küzdelmek után, amelyek során a rómaiak, történetük során először, hatalmas flottát építettek, Róma győzött, és megszerezte Szicíliát, Szardíniát és Korzikát. Ezek lettek Róma első provinciái. Provinciának Róma Itálián kívül szerzett tartományait nevezzük, amelyek egy római helytartó (volt consul vagy volt praetor) irányítása alatt álltak, és adót fizettek Rómának.

A területek elvesztése érzékeny veszteséget okozott Karthágónak. A városállam a következő időszakban Hispania területén terjeszkedett, ahol rövidesen egy szerződés határolta el a római és pun érdekterületeket. A második pun háború (Kr. e. 218–201) helyi konfliktusból keletkezett. A kar­thágóiak hadvezére, Hannibál elhatározta, hogy zsoldoshadseregével és elefántjaival átkel az Alpok magas hágóján (2482 m). A források hihetetlen méretű hadseregről tudósítanak, Hannibál egyik felirata szerint az átkelést 20 000 gyalogos és 6000 lovas élte túl. Hannibál arra számított, hogy Észak-Itália galljai és Róma elégedetlen szövetségesei tömegesen fognak csatlakozni hozzá. Terve csak részben vált be, mégis sorra aratta győzelmeit a meglepett rómaiak ellen. Kr. e. 216-ban Cannae-nál (ejtsd: kanné) Hannibál serege súlyos vereséget mért a kétszeres túlerőben levő rómaiakra. Az elhúzódó háború második szakaszában egy újonnan kinevezett római hadvezér, Scipio kiszorította hadaival a punokat Hispaniából. Ezzel Hannibált elvágták minden utánpótlástól és tartaléktól. A rómaiak ugyanakkor otthon voltak, és bármekkora veszteségeket szenvedtek el, pótolni tudták azokat.

Megfelelő utánpótlás nélkül Rómát nem lehetett legyőzni Itáliában. Scipio végül átkelt Észak-Afrikába, a karthágóiak visszahívták Hannibált seregével hazájába. Tizenhat év itáliai sikerei vesztek el egy pillanat alatt. Hannibál hazatért, de a döntő ütközetben vereséget szenvedett (Kr. e. 202). A vereséget követően Karthágónak hatalmas hadisarcot (262 tonna ezüst) kellett fizetnie, le kellett mondania Afrikán kívüli területeiről és flottája nagy részéről. Scipio a diadal következtében megkapta az Africanus melléknevet. Hannibál elmenekült hazájából, és zsoldosvezérként harcolt élete végéig. Amikor kis híján a rómaiak kezébe került, öngyilkosságba menekült (Kr. e. 183).

A senatus konzervatív tagjai között voltak azonban olyanok, akik még a meggyengült és befelé forduló Karthágót is veszélyesnek tartották, vagy legalábbis gazdagodni akartak kifosztásából. A kiprovokált harmadik pun háborúban hosszú ostrom után, Kr. e. 146-ban földig rombolták Karthágót. Sóval azonban nem hintették be a romokat, ez a téves elképzelés csak a középkorban alakult ki.

Róma birodalom lesz Kik és miért támogatták a hódító háborúkat?

A Kr. e. 2. század elejére Róma a nyugati Mediterraneum (Földközi-tenger medencéje) ura lett. Hajóhadával senki sem szállhatott szembe. A következő évtizedekben kiterjesztette uralmát a Földközi-tenger keleti medencéjét birtokló hellenisztikus államokra, így Pergamonra is. A háborúk során a görög poliszok ellenállását is megtörték, és Korinthoszt ugyanabban az évben rombolták földig, mint Karthágót (Kr. e. 146).

A hódítások valódi oka azonban magában a római társadalomban rejlett. A vezető tisztségekre pályázó fiatal előkelőknek legalább tíz hadjáratban kellett szolgálniuk. Ha egy évben nem indult hadjárat, az csökkentette a hivatalra pályázók esélyeit. A legfőbb tisztségek (például consuli) egyben katonai tisztségek is voltak. A hadvezérek a hadjáratokon, a zsákmányszerzésen túl a diadalmenet dicsőségét keresték. A diadalmenetben a hadsereg zsákmányával és hadifoglyaival együtt végigvonult Róma városán a tömeg ünneplése közepette. A diadalmenet jelentősen növelte a következő választásokon indulók esélyeit.

A győztes hadvezérek vagyona rendkívüli mértékben gyarapodott. Scipio Africanus két lányára 13,5 tonna ezüstöt hagyott örökül. A senatusi arisztokrácia, vagyis a senatori rend a római társadalmon belül igen kis létszámú volt: mindössze 300 férfi és családjuk. A senatorok minimális vagyoni cenzusa 4,5 tonna ezüstnek felelt meg. A hannibáli háborúk után a legfőbb hatalmat (vagyis a consuli tisztségeket) közülük is csak mindössze 25 család tagjai töltötték be. A patriciusoknak és plebejusoknak ezt a legbefolyásosabb rétegét nevezték nobilitasnak.