- Milyen mondákat ismerünk a korai magyar történelem időszakából?
- Hogy hívták a törzseket, és kik voltak a vezetőik?
- Mit tudunk a honfoglalás előzményeiről és okairól?
- Milyen eseményeket nevez a magyar történetírás kalandozásoknak?
A honfoglalás előzményeiMilyen események előzték meg a honfoglalást?
Etelközből megindultak a nyugati irányú portyázó kalandozások. A 9. század közepétől a magyarok felderítették a Kárpát-medencét, amely megfelelő letelepedési helynek tűnt a nehezen védhető szállásterülettel szemben. A vérszerződéssel megpecsételt törzsszövetséget a krónikák szerint Álmos vezette, a bizánci források megőrizték a hét törzs nevét: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Jenő, Tarján, Kér, Keszi.
A honfoglalás menetét főleg bizánci és nyugati írásos források alapján ismerjük, mivel Anonymus műve nemcsak évszázadokkal később keletkezett, hanem szerzője sokszor kitalált történetekkel színezte krónikáját. 894-ben a morva Szvatopluk fejedelem kért és kapott magyar segédhaderőt a dunántúli területeket birtokló keleti frankokkal szemben. Emellett a bizánci császár (Bölcs Leó) is a magyarokhoz fordult segédcsapatokért a bolgár állammal vívott harcokhoz.
A katonai segítség nem maradt el, az egyik haderő sikeresen küzdött a Kárpát-medencében, és az Al-Duna szakaszon átkelő másik magyar sereg is győzelmet aratott a bolgárok felett (894).
Fegyverzetük kard, bőrpáncél, íj és kopja, s így a harcokban legtöbbjük kétféle fegyvert visel, vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják. Üldöztetés közben azonban inkább íjukkal vannak fölényben. […] A főseregen kívül van tartalékerejük, melyet kiküldenek tőrbe csalni azokat, akik elővigyázatlanul állnak fel velük szemben, vagy pedig szorongatott csapatrész megsegítésére tartogatnak. Málhájuk a hadirend mögött a közelben van, a hadrendtől jobbra vagy balra, egy vagy két mérföldnyire, s csekély őrséget is hagynak vele. […] Jobbára a távolharcban, a lesben állásban, az ellenség bekerítésében, a színlelt meghátrálásban és visszafordulásban, és a szétszóródó harci alakulatokban lelik kedvüket. […] Hogyha pedig megfutamították ellenfeleiket, minden egyebet félretesznek, és kíméletlenül utánuk vetik magukat, másra nem gondolva, mint az üldözésre. Mert nem elégednek meg, miként a rómaiak és a többi nép, ideig-óráig való üldözéssel és zsákmányszerzéssel, hanem mindaddig szorítják, amíg csak teljesen fel nem morzsolják az ellenséget, minden eszközt felhasználva e célból. […] Hátrányos nekik a fegyveres kézitusa és az éjjeli támadások, melyek biztos sikerűek abban az esetben, ha a támadók egyik része hadirendben áll, a másik része pedig rejtve marad. (Részlet Bölcs Leó bizánci császár Taktika című művéből)
- Gyűjtsük ki a forrásból, mi jellemezte a nomád harcmodort!
- Milyen fegyverzettel rendelkeztek a magyarok? Mikor volt hátrányos ez a fegyverzet?
- Hogyan lehetett védekezni a magyarok taktikája ellen?
A szorult helyzetben lévő bolgár uralkodó a besenyőkkel szövetkezett, hogy azok hátba támadják a magyarokat. Az eseményeket felgyorsította Szvatopluk váratlan halála, amely miatt a morva államban belviszály keletkezett. A magyar törzsszövetség ekkor a Kárpát-medence elfoglalásáról határozott. A történeti hagyomány Árpád fejedelem (Álmos fia) szerepét hangsúlyozza a honfoglalás levezénylésében, a társvezérről alig maradt emlék. Anonymus művében egy Kurszán nevű vezérről olvashatunk, akit a korabeli külföldi források is gyakran megemlítenek ebből az időből (Kuszán, Kusál névalakban). A kutatók valószínűsítik, hogy a kettős fejedelemség által irányított magyar törzsszövetség élén a kende rangját Álmos és Árpád együttesen látta el, míg a gyula tisztségét a már említett Kurszán töltötte be. Kurszán szerepe fontos lehetett, hiszen a következő évek főbb hadmozdulatait ő vezette. (A vezér további életútja nem volt hosszú, 904-ben a bajorok egy lakomán tőrbe csalták és megölték.)
A magyar pedig a türkök egyik fajtája. Főnökük 20 000 lovassal vonul ki. Főnökük neve Kende [kündü]. Ez azonban csak névleges címe királyuknak, minthogy azt az embert, aki királyként uralkodik fölöttük, Dzsulanak [gyula] hívják. Minden magyar a Dzsula nevű főnökük parancsait követi háború dolgában, a védelem és más ügyekben. Sátraik vannak és együtt vonulnak a sarjadó fűvel és a zöld vegetációval. […] A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Talaja nedves. Sok szántóföldjük van. Állandóan legyőzik a szlávokat, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszeradókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik őket, mint foglyaikat. A magyarok tűzimádók [a pogányok elnevezése az arab történetíróknál]. […] [Ezek] a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk brokátból készült, fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak. (Részletek Ibn Ruszta földrajztudós és Gardézi perzsa történettudós munkáiból. A kutatók a 870-es évekre teszik a feljegyzések keletkezését.)
- Hogyan tekintett a magyarokra a muszlim szerző?
- Milyen jellemzői voltak a magyarok életmódjának, öltözetének?
- Kik irányították a magyar törzsszövetséget?
Rá@dás
A Kárpát-medence népei a honfoglalás előtt
A honfoglalás meneteHogyan foglalták el őseink a Kárpát-medencét?
895-ben a tavaszi hóolvadás után megkezdődött a Kárpátokon való átkelés. A főerők a Vereckei-hágón keresztül ereszkedtek le, miközben néhány alakulat – amelyek az előző évben a Felső-Tiszánál átteleltek – biztosította az előrenyomulást. A Vereckei-hágó irányába egy igen hosszú menetalakzat bontakozott ki, és a védtelen hátsó sorokra rátámadtak a besenyők. A besenyő támadás miatt a menetoszlop végén lévő családok, súlyos vérveszteségeket szenvedve, az erdélyi hágókon keresztül érkeztek meg a Kárpát-medencébe. A besenyők okozta pusztítás a szakrális fejedelem, Álmos halálához vezetett. Utóda Árpád lett, aki valószínűleg a főerőkkel érkezett meg az új hazába.
Az első katonai hadmozdulattal a honfoglalók a Duna–Garam vonaláig szállták meg a Kárpát-medencét. A gyéren lakott térségben nem bontakozott ki nagyobb ellenállás, Erdély is ekkor került magyar fennhatóság alá. A Kárpátok hágóinak lezárásával az esetleges besenyő betörést is elhárították. A magyar katonai aktivitás néhány évvel később élénkült meg újra, ekkor magyar sereg tört be Észak-Itáliába.
A hazatérő seregrészek elfoglalták a Dunántúlt, és folyamatos támadásokkal felmorzsolták a Morva Fejedelemséget (a Felvidék megszerzése). A Keleti Frank Királyság a veszélyeztetett bajor területek megvédésére, illetve a Dunántúl visszaszerzésére ellentámadást indított. 907-ben a német támadó sereget a nyugati határ közelében Árpád vezetésével megsemmisítették, ezzel az ütközettel zárult le a honfoglalás.
Kalandozások a 10. századbanMiért voltak kezdetben sikeresek a támadások?
Árpád a pozsonyi csata után néhány hónappal elhunyt, és halálával megkezdődött a magyar törzsek lassú széttelepülése. A letelepedő – a kabarokkal együtt összesen – nyolc törzs szállásterületeit utólag már nem lehet megállapítani. Valószínű, hogy Árpád törzse a jól védhető Duna–Tisza közén szállt meg, a gyula törzse pedig (Kurszán halála után) Erdélybe húzódott. A magyarok létszámát a kutatók közel félmillió főre teszik, a legyőzött népek lélekszáma kb. 200 ezer lehetett. (Igaz, egyes kutatók igen alacsonyra, 100-120 ezer főre becsülik a honfoglalók létszámát.)
A nagyszabású kalandozások kora a 10. századra (899–970) esett. A kalandozások a zsákmányszerzés (nemesfémek, luxuscikkek, hadifoglyok) mellett egyes területek megadóztatására irányultak. A nyugati krónikák, évkönyvek feljegyzései szerint szinte évről évre indultak támadások Itália és a Karoling-utódállamok, főleg a német területek ellen. A támadó magyar alakulatok kihasználták az ottani belső viszályokat, sokszor zsoldosként harcoltak az egyik fél oldalán. Nemcsak nyugatra indultak kalandozó hadjáratok, hanem a Bizánci Birodalomba is; a magyar seregek többször a fővárosig törtek előre (Botond-monda). A kezdeti sikereket a nyugaton ismeretlen nomád harcmodor (színlelt megfutamodás, elrejtett erők oldaltámadása, cselvetések) és a jó fegyverzet (reflexíj, hátrafelé nyilazás lehetősége) biztosította. A német területi széttagoltság felszámolásával azonban megtört a magyar támadások lendülete. Előbb 933-ban Merseburgnál, majd 955-ben Augsburgnál szenvedtek súlyos vereséget a kalandozó csapatok.
Krisztus hitvallója, Isten szent szolgája, oh, Geminianus, imádkozva könyörögj, hogy ezt az ostort, amelyet mi, nyomorultak megérdemlünk, az egek királyának a kegyéből elkerüljük […] kérünk téged, bár hitvány szolgáid vagyunk, védj meg minket a magyarok nyilaitól. (Templomi könyörgés Modenában; 924)
Hogyan tekintett a könyörgés a magyarok támadására?
Kitekintő
A kettős honfoglalás elmélete
A történeti szakirodalomban (és a közgondolkodásban) évtizedekkel ezelőtt heves vita dúlt László Gyula (1910–1998) régészprofesszor elméletéről. László Gyula azt állította, hogy a 670 körül a Kárpát-medencébe érkező második avar hullám népessége nem török nyelvű volt, hanem a magyar etnikumhoz tartozott. Mivel a Pannóniát megszálló frankok nem semmisítették meg az avarokat, több száz falu lakossága megérhette Árpád magyarjainak bejövetelét. László Gyula szerint köztük és az újonnan jöttek között békés kapcsolat alakult ki. A régészeti, néprajzi érvekkel alátámasztott elméletét sokan nem fogadták el, és napjainkban a legtöbb régész elutasítja.
A magyar nép két, rokon ága két alkalommal hajtotta végre a honfoglalást, egyik [az onogur] az avar korban történt 670-680 táján, egy időben a dunai bolgár állam megalakulásával, a másik pedig [a türk, magyar] Árpád vezetésével a 9. század legvégén […] A Dunántúl déli, keleti és nyugati felében ugyanis egyre szaporodnak a késő avar [tehát onogur] leletek, de Árpád magyarjainak temetői továbbra is hiányoznak, vagy ritkák, mint a fehér holló. […] Várható lenne tehát, hogy sűrűn találjuk meg itt Árpád magyarjainak temetőit. De alig-alig van belőlük egy-kettő, ellenben szinte zsúfoltan találhatók a késő avar temetők. De hát akkor kik adták e területek majdnem színmagyar helyneveit? A felelet csak egy lehet: akik ott laktak! Tehát az onogur-magyarok! A magyar és az avar szállásterületek fő tömbjeikben szinte kiegészítik egymást – és tegyük hozzá, a kettő együtt terül rá a 9. századi magyarság szállásaira. Voltaképpen ebből a felismerésből nőtt ki a „kettős honfoglalás” feltevése. Rendben lenne ugyanis, hogy Árpád magyarjainak szállásterületén a helynevek magyarok, de ki adta a magyar helyneveket azokon a megyényi s még nagyobb területeken, amelyeket a 895–96-os honfoglalók nem szálltak meg, de sűrűn benépesítettek a késő avar kori onogurok? Ismételnem kell: nyilván, akik ott laktak! (Részlet László Gyula A kettős honfoglalás című munkájából)
- Mit állított László Gyula?
- Mire alapozta a feltevését?
- Kiknek tekintette a késő avar kori lakosságot?
- Mi alapján igazolható az állítása?
Összegzés
Történelmi jelentőség
- Miért jelentett fordulópontot a magyar nép történetében a honfoglalás?
- Milyen hatással voltak a magyarok támadásai a német területeken zajló eseményekre?
Okok és következmények
- Ábrázoljuk egy ok-okozati vázlattal a honfoglaláshoz vezető eseményeket!
- Milyen tényezők könnyítették meg a Kárpát-medence birtokbavételét?