- Hallgassunk részleteket az István, a király című rockoperából!
- Milyen történelmi válaszút elé került az ország Géza halálakor?
- Miből fakad a kibékíthetetlen ellentét István és Koppány között a műben?
Géza fejedelemségeMilyen kül- és belpolitikai célokat szolgált a kereszténység felvétele?
Az augsburgi vereség lezárta a nyugati irányú támadásokat, és bár délre még indult néhány hadjárat, Bizánc végül visszaverte a támadást (970). A külpolitikai változás Árpád dédunokája, Géza fejedelemsége (972–997) alatt indult meg. Géza előbb erős kézzel felszámolta a törzsi különállást, majd gyors hadjáratokkal elismertette nagyfejedelmi hatalmát, végül feleségül vette egyik politikai ellenlábasa, az erdélyi Gyula lányát, Saroltot.
Az idős I. Ottó császár 973-ban Quedlinburgban ülte meg a húsvéti ünnepeket, és udvarában a szomszédos fejedelmek mind megjelentek. A magyar függetlenséget hangsúlyozandó Géza maga helyett 12 követet küldött, és békés szándéka jeleként keresztény hittérítőket kért. A kereszténység felvétele először csak a fejedelmi előkelőket érintette (a köznépet nem), és az is felszínes lehetett, legalábbis Géza részéről. A német területről fenyegető veszély ezzel azonban elhárult, hiszen a nagyfejedelem még területi engedményre is hajlandó volt (a Bécsi-medence kiürítése).
Géza a hatalmát fiának, Istvánnak (Vajk) szerette volna átadni. A Nyugaton már elfogadott elsőszülöttségi jog (primogenitúra) magyarországi átültetése azonban a pogány szokásjogba ütközött. A szeniorátus elve szerint ugyanis a család legidősebb tagjának kellett örökölnie a hatalmat, és a fejedelmi trón várományosa István rokona, Koppány lett volna. Géza utolsó éveiben megerősítette István pozícióját. A bajor herceg lányát, Gizellát kérte fiának feleségül, így a házassággal a Német-római Birodalom támogatását biztosította (Gizella a leendő császár, II. Henrik húga volt).
[Géza] roppant kegyetlen, hirtelen haragjában sokakat megölt. Keményen és hatalmaskodva bánt népével […], akiket pedig eltérő úton talált, fenyegetéssel és megfélemlítéssel igázta le. […] A mindenható Istennek és különféle isteneknek gúnyból áldozott. Amikor főpapja ezért szemrehányást tett neki, azt felelte: elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy megtegye.
(Részlet Thietmár merseburgi püspök Krónika című művéből; 1009–1018)
Volt akkor egy Géza nevű fejedelem, aki ámbár belesüppedt a pogány életmódba, mégis a lelki kegyelem fényének közeledtére figyelmesen kezdett tárgyalni a körös-körül fekvő valamennyi szomszédos tartománnyal a békéről, amelyet korábban sohasem kedvelt; felhatalmazta a papokat és a szerzeteseket, hogy elébe járuljanak, szíves örömest hallgatta meg őket, kedvet lelvén abban, hogy az igaz hitnek keble kertjébe vetett magja kicsírázik. […] háza népével együtt hitt és megkeresztelkedett, megfogadván, hogy minden uralma alá vetett alattvalóját a keresztény hit szolgálatába állítja. (Részlet István király nagyobbik legendájából. A legenda István halála után mintegy fél évszázaddal később keletkezett.)
- Milyen képet festett Géza vallásosságáról a német püspök?
- Hogyan ábrázolta a fejedelem személyiségét?
- Miért fordult a kereszténység felé Géza a legenda szerint?
- Miben tért el a legenda a püspök leírásától?
- Melyik lehet a hitelesebb forrás, és miért?
Géza újabb térítőket hívott az országba, és a bencés szerzetesek (pannonhalmi apátság alapítása, 996) mellett Gizella kíséretében német lovagok is érkeztek. Géza halála után, 997-ben kirobbant a hatalmi harc. István hadserege – nyugati lovagokkal megerősítve – vereséget mért Koppány csapataira. Az új fejedelem Koppány felnégyeltetésével jelezte, hogy nem tűri a lázongást, és folytatta apja politikáját. A pápa, II. Szilveszter királyi korona küldésével támogatta István törekvéseit, és a koronázási ceremónia az új évezred első napján, 1000 karácsonyán vagy 1001. január 1-jén a Magyar Királyság megszületését jelentette.
Szent István király már ifjú korában dicsőséges háborút viselt a vitéz és hatalmas Koppány herceg ellen. Koppány Tar Szerind fia volt, aki Szent István király apja, Géza herceg életében hercegséget viselt. Géza herceg halála után Koppány vérfertőző házasságot akart kötni Szent István király anyjával, meg akarta ölni Szent Istvánt, hercegségét pedig saját hatalma alá akarja vetni. Somogyi herceg volt. Szent István összehívta előkelőit, Szent Márton hitvalló közbenjárásával az isteni irgalom segítségéért könyörgött. Majd pedig összegyűjtvén a sereget ellensége ellen vonult, előbb a Garam folyónál karddal övezték, és ott testi épsége védelmére két főembert állított, Hontot és Pázmányt. Egész serege élére és vezetőjéül a német nemzetségű jövevényt, Vecelint tette. Mindkét oldalon sokáig és bátran harcoltak, de az isteni irgalmasság segítségével Szent István herceg dicsőséges győzelmet aratott. E csatában Vecelin ispán megölte Koppány herceget, és őt Szent István akkori herceg bőséges javadalmakkal ajándékozta meg. Szent István Koppányt négy részre vágatta: az első részt az esztergomi, a második a veszprémi, a harmadikat a győri kapuhoz küldte, a negyediket pedig Erdélybe. (Részlet a Képes krónikából; 14. század)
- Milyen jogon követelte Koppány a fejedelemséget?
- Honnan érkeztek az Istvánt segítő csapatok?
- Hol voltak Koppánynak birtokai?
- Milyen üzenete lehetett Koppány felnégyelésének?
- A már említett István, a király rockopera alapján alkossunk csoportokat! Vitassuk meg, akár egyes dalrészletek segítségével, kinek volt igaza! Érveinkről készítsünk egy ötperces törimozit!
Rá@dás
A koronázás körülményei
Az új rend alapjaiHogyan kapcsolta István a középkori nyugati világhoz az országot?
A keresztény Nyugat által elismert uralkodó hatalma kezdetben az ország nyugati felére terjedt ki, a keleti részeket törzsi vezetők tartották befolyásuk alatt. Az országegyesítés először anyai nagybátyja (Gyula) legyőzésével, így az erdélyi területek bekebelezésével kezdődött (1003). A többi országrészt gyors hadjáratok és tárgyalások révén vonta fennhatósága alá. (Az egyik megegyezés alapján Aba Sámuel, a Felső-Tisza vidékét birtokló törzsfő, István húgát vette feleségül.) Az utolsó törzsfői hatalmat (Ajtony, a Dél-Tiszántúl ura) csak uralmának második felében számolta fel. István folytatta apja politikáját, gyakorlati intézkedéseivel a Nyugathoz kapcsolta az országot. Mindez az új társadalmi, politikai berendezkedés megteremtését, a korszerű államszervezet és közigazgatás kialakítását jelentette.
István – a nyugati uralkodókhoz hasonlóan – a püspökök kinevezésének és az egyházmegyék alapításának jogával (invesztitúra) rendelkezett. Így az egyházszervezet kialakításakor a pápaságtól függetlenül cselekedett. Uralkodása alatt két érsekséget (Esztergom, Kalocsa) és legalább nyolc püspökséget (Veszprém, Győr, Pécs, Csanád stb.) szervezett. A létrehozott egyházi hierarchiát jelentős földadománnyal támogatta. A pogány társadalom megtérítése és a pogány rituális szokások felszámolása csak erős állami szigorral történhetett.
A nyugati minták átültetésében Istvánnak számos segítője akadt. Feleségével nemcsak lovagok érkeztek Magyarországra, hanem a császári adminisztráció egykori alkalmazottai is. A német hatások István államszervező munkájában számtalan helyen megmutatkoztak (például oklevélkiadás, törvényhozás, pénzverés), de ez nem a politikai függetlenség elvesztését jelentette. Az uralkodó az államalapítással és az egyház megszervezésével kapcsolatos rendelkezéseit két törvénykönyvben foglalta össze.
A Szentháromság és oszthatatlan egység nevében, István, Magyarország királya. Tudja meg minden hívünk, a jelenlegiek s a jövőbeniek is, hogy mi a legszentebb apostol és a személyében jelenlevő követ, Azo püspök úr és minden hűséges püspökünk, őrgrófunk, ispánunk s nemkülönben [nagyobb] és kisebb személyek egyetértésével elhatároztuk, elrendeltük és megerősítettük a Pécsnek nevezett püspökség Isten és minden szentek tiszteletére való kiválasztását, megtévén ott püspöknek Bonipertust és meghatározván a kiváltságokat és határokat. (István király megalapítja a pécsi egyházmegyét)
- Ki nevezte ki és iktatta be hivatalába a pécsi püspököt?
- Hogy nevezik összegezve az említett jogokat?
Teljesen új szokásokat kellett meghonosítani (vasárnapi miselátogatás, gyónás, böjtölés stb.), miközben a régi hitvilág az idősebb korosztály körében tovább élt.
A kereszténység felvételét és az egyházi előírások betartatását mindvégig szigorú törvények szabályozták. Az alsó papság anyagi helyzetét a tized bevezetése segítette, illetve az a rendelkezés, amely tíz falu templomépítési kötelezettségéről és fenntartásáról intézkedett. Jóllehet kezdetben külföldi papok tevékenykedtek az országban, egy idő után a bencések a hitélet működtetésére már magyar papokat is felkészítettek.
9. A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem őrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és hajukat nyírják le.
10. Ha valaki hús evésével megsérti a mindenki előtt ismeretes négy böjti időszakot, akkor egy héten át bezárva böjtöljön. […]
19. Azok, akik istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott a misék szertartása alatt egymás közt mormognak, és másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélgetve és nem figyelve a szent olvasmányokra és a lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket, és gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségükért a templom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg, s ostorozással és hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket. (Részlet Szent István II. törvénykönyvéből; 1030 körül)
1. Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel [szálláshely] s ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, 30 aprómarhával. Ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök. […]
18. Ha valakinek az Isten tízet adott egy évben, a tizedik részt adja az Istennek, és ha valaki tizedét elrejti, kilenc részt fizessen. És ha valaki a püspöknek félretett tizedet meglopja, mint tolvajt ítéljék meg, és az ebből eredő jóvátétel teljesen a püspöké legyen. (Részlet Szent István II. törvénykönyvéből; 1030 körül)
- Milyen jellegű vétkeket említett a törvény?
- Vajon miért büntették szigorúbban a fiatalokat a misék rendjének megzavarásakor?
- Mire utaltak a tárgyalt bűntettek?
- Hogyan biztosította az uralkodó az egyház anyagi hátterét?
A közigazgatás kialakításaMi volt a különbség a várispánságok és a vármegyék között?
A törzsi-nemzetségi alapon működő hadszervezet helyett szükségessé vált egy területi alapon történő szervezet kialakítása. Az ország földbirtokállományának kétharmada az uralkodó kezében maradt, a fennmaradó területeken az egyház és a világi birtokosok osztoztak. A szétszórtan fekvő királyi birtokokat várispánságokba szervezték, amelyeknek központja egy-egy vár volt. A várispánság élén a király által kinevezett ispán állt, akinek személyét gyakran német lovagok, illetve saját rokonai közül választotta ki a király. A királyi birtokokon a gazdasági életet a kötött szabad jogállású várjobbágyok szervezték, akik a szolga jogállású várnépek munkáját felügyelték. A várhoz rendelt népesség alkotta a királyi hadszervezet alapját, egy-egy ispán mintegy 3-400 fővel vonult hadba. A harminc várispánság kiállított csapatai a 13. századig az ország fő erejét adták. (A későbbiekben a várispánságok száma elérte a hetvenet.)
A közigazgatás másik pillére a kialakuló vármegyerendszer lett. Az ispán jogköre kiterjedt a vármegye felügyeletére (adóztatás, igazságszolgáltatás), a várispánság tisztségviselői így vármegyei feladatokat is elláttak. A vármegyék a középszintű közigazgatás szerveként működtek, összefüggő területükhöz a királyi birtokok mellett az egyházi és a világi birtokok szintén hozzátartoztak. Az első évszázadokban a megyéket a királyi birtokok túlsúlya és az uralkodói fennhatóság erőteljes érvényesülése miatt királyi vármegyéknek tekinthetjük. Az uralkodói kincstár rendelkezett a várispánságok jövedelmei felett, ebből élelmezték az utazó királyi udvar kíséretét. A jövedelmek összegyűjtéséről és a királyi birtokok felügyeletéről a nádor gondoskodott. A nádor gazdasági jellegű feladatai mellett a királyi udvar bírájaként tevékenykedett. (A nádor jogköre a 12. században folyamatosan bővült, bírói joghatósága kiterjedt az ország minden lakosára. A 13. században politikai funkciói is sokasodtak, a király helyettesévé lépett elő.)
Szent István korában a társadalom két fő csoportját a szabadok (liber) és a szolgák (servus) adták. Az István-kori törvények tiltották a két réteg egymás közötti házasodását; a szolga vagyontárgynak minősült. A szabadok rétege vagyonilag differenciálttá vált, az ispánok a vezető elitbe tartoztak, a vitézek megélhetését egy kisebb földbirtok biztosította, míg a köznéphez tartozók egyre kevesebb jövedelemmel rendelkeztek. (A törvények szerint a szabadok rétegeinek feleséggyilkosság esetén eltérő nagyságú vérdíjat kellett fizetniük.)
A korabeli magyar társadalom szokásait szintén a törvények alapján lehet nagyjából felidézni. Az egyes cikkelyek megőrizték a kereszténységet megelőző hagyományokat, babonákat. A törvények szigorúan tiltanak és büntetnek néhány cselekedetet; ezek valószínűleg a pogányság korában gyakoriak voltak. Az alábbi forrásrészletek segítségével bepillanthatunk a korabeli emberek világába.
27. Ha valaki a vitézek közül szemérmetlenségtől bemocskolva, valamely leányt szüleinek engedélye nélkül feleségül elrabol, elrendeltük, hogy a leányt adja vissza szüleinek, még akkor is, ha valami erőszakot követett el rajta; és a rabló tíz tinót fizessen a rablásért, még ha később ki is békül a leány szüleivel. Ha pedig valamely szegény vagy közrendű ember indul ilyen cselekedetre, tegye jóvá a rablást öt tinóval. […]
30. Mivelhogy szörnyűséges dolog és utálatos minden ember előtt, ha férfinép, és még annál is inkább, ha asszonynép tapasztaltatik lopásnak cselekedetében, azért a királyi tanács ezt végezte: ha férjes asszony lop, férje váltsa meg. És ha másodszor esik azon vétekbe, hasonlóképpen váltsa meg: ha pedig harmadszor, adják el [rabszolgának].
31. Ha valami boszorkányt találnak, bírói szokás szerint vezessék az egyházba, és adják át a papnak böjtölés végett és a hitben való oktatásra, böjtölés után pedig menjen haza. Ha másodszor is ugyanebben a bűnben találják, hasonló vezeklésnek vessék alá, vezeklés után pedig az egyház kulcsát a mellére, homlokára és vállai közé kereszt alakjában süssék rá, és menjen haza. Ha pedig harmadszor is, adják át a bíráknak. […]
34. Hogy az Isten teremtménye a rosszindulatú embereknek minden ártalmától mentes maradjon, és senki mástól ne kelljen veszteséget elszenvednie, csupán az Istentől, aki a gyarapodást is adja, a tanács végzése szerint nagy tilalmat és rendszabályt állítunk a kuruzslók és varázslók elé, hogy semmiféle személy ne merjen varázslással vagy kuruzslással bárkit is elméjének állapotában megrontani vagy megölni. Mégis, ha valaki, akár férfi, akár nő, a jövőben ezt merészelné, adják át a varázslással megrontott kezeire vagy rokonai kezére, hogy azok akaratuk szerint ítélkezzenek fölötte. Ha pedig jóslással foglalkozókat találnak, amit a hamuban csinálnak, vagy hasonló módon, a püspökök ostorozással javítsák meg őket. (Részlet Szent István I. törvénykönyvéből)
- Milyen megoldást próbáltak nyújtani a törvények a társadalmi problémákra?
- Hogyan rendelkeztek a visszaeső bűnösökről?
- Milyen vallási elképzelések, babonák jelentek meg a törvényekben?
- Ki volt a veszélyesebb: a boszorkány vagy a varázsló?
Kitekintő
Társadalom a 11. században. Szokások és babonák Szent István korában
Összegzés
Történelmi jelentőség
- Hogyan állította vissza Géza és Szent István az Árpád-ház tekintélyét?
- Mely intézkedések szolgálták a kereszténység bevezetését?
- Milyen államszervező intézkedéseket hozott Szent István?
- Miért volt meghatározó szerepe Szent Istvánnak a magyar történelem alakulásában?
Történelmi nézőpont
- Hogyan reagált Géza fejedelem a megváltozott külpolitikai viszonyokra?
- Miért váltott ki ellenállást Géza és Szent István politikája a többi törzsfő körében?