- Mit tanultunk általános iskolában Nagy Sándorról?
- Milyen tetteit ismerjük a hódító uralkodónak?
- Ismerünk-e olyan mozi- vagy ismeretterjesztő filmet, amely Nagy Sándorról szól?
A poliszvilág válságaHogyan emelkedett fel a makedón királyság?
Athén a déloszi szövetség élén valóságos birodalmat hozott létre, amelynek több mint háromszáz tagállama volt. Ezt Spárta féltékenyen figyelte. Spárta szövetségesei közt voltak kereskedővárosok, amelyek érdekeit sértette az athéni terjeszkedés. Az ő unszolásukra szánta el magát Spárta a peloponnészoszi háború (Kr. e. 431–404) megindítására. Hatalmas véráldozatok után, közel harmincéves háborúban Spárta kerekedett felül, Athén szövetségi rendszere szétesett. (A háború első időszakában halt meg Periklész.) A peloponnészoszi háború vége azonban nem hozta el a várva várt békét, sőt a spártaiak lemondtak a perzsák számára a kis-ázsiai görögségről és Ciprusról. A következő évtizedekben nem csökkentek a belháborúk a poliszok között.
A mai Görögország északi hegyeiben éltek a makedónok, akiknek a nyelve a göröggel állt közeli rokonságban. A görögök által barbárnak tekintett népet egy király vezette, az ő hatalmát a törzsi arisztokrácia korlátozta. A Kr. e. 4. század közepén II. Philipposz nemcsak a makedónokat egyesítette erős királyságában, hanem meghódította a környező – thrák és illír – törzseket is. Az uralkodó kihasználta a poliszok belharcait, és a makedónok Hellász középső területének uraivá váltak. A poliszok egy része a makedónok ellen, más részük mellettük foglalt állást, Athén II. Philipposz ellensége lett.
A görögök ellenállását a nagyszerű szónok, Démoszthenész tüzelte, akinek Philipposz elleni beszédeit philippikáknak nevezzük. A görög hadakat Kr. e. 338-ban, a khairóneiai csatában legyőzték a makedónok. II. Philipposz Korinthoszban megalapította a görög államok szövetségét, és annak élére állva meghirdette Perzsia kifosztásának programját. A hadjárat megindítására már nem volt lehetősége, mert Kr. e. 336-ban II. Philipposz merénylet áldozata lett.
Mint tudjuk, a perzsa király a szárazföld népei felett nem azok önkéntes beleegyezésével uralkodik, hanem úgy, hogy mindegyiküknél nagyobb fegyveres erővel vette magát körül. Ha mi ennél is nagyobb erővel kelünk át, amit könnyen megtehetünk, csak akarnunk kell – kockázat nélkül a magunk számára kamatoztathatjuk Ázsiát. És sokkal szebb dolog a királlyal küzdeni királyságáért, mint egymással szemben a vezető szerepért. (Részlet Iszokratész Panégürikosz című írásából; 160)
Miért buzdított Iszokratész Perzsia elfoglalására?
[…] Van azonban a zsarnokkal szemben egy közös védelem, amelyet a helyesen gondolkodó emberek természete önmagában hordoz, s amely mindenki számára jó és üdvös, de különösen a sokaságnak kedvez. Mi ez? A bizalmatlanság. Ezt őrizzétek, ehhez ragaszkodjatok. Ha ezt megőrzitek, nem fogtok semmi szörnyűséget elszenvedni. Mire törekszetek? A szabadságra. Hát nem látjátok, hogy Philipposznak már a rangja is összeférhetetlen a szabadsággal? Mert minden király, minden zsarnok ellensége a szabadságnak, a törvénynek. Vigyázzatok, nehogy miközben a háborút próbáljátok elkerülni, zsarnokot ültessetek a nyakatokra. (Démoszthenész athéni szónok szavai)
- Hogyan vélekedett Démoszthenész II. Philipposzról?
- Mi volt Démoszthenész számára a legfontosabb érték, amelyet meg kell őrizni a makedón királlyal szemben?
Alexandrosz húszéves volt, amikor megkapta a királyságot, amelyet mindenfelől nagy irigység, szörnyű gyűlölet és veszélyek vettek körül, mert a szomszédos barbár törzsek nem tűrték az igát, s vágyódtak ősi királyaik után, és mert arra sem jutott idő, hogy Philipposz a fegyverek erejével meghódított népeket megfékezze és megszelídítse; csak megváltoztatta és megzavarta a régi rendet, ami így szokatlansága miatt nagy felfordulást idézett elő, s azután eltávozott. A makedónok válságtól féltek, és azt tanácsolták Alexandrosznak, hogy adja fel teljesen Hellaszt, és ne alkalmazzon erőszakot ellenük, az elszakadni vágyó barbárokat pedig szelídséggel nyerje meg, és átpártolási szándékukat próbálja meg a kezdet kezdetén megakadályozni. Alexandrosz, éppen ellenkező okoskodásból kiindulva, azzal kezdte, hogy bátran és merészen biztosította birodalma üdvét és biztonságát; meg volt ugyanis győződve róla, ha azt látják, hogy a legkisebb engedékenységet mutatja, valamennyien rátámadnak. (Plutarkhosz Alexandrosz életéről a Párhuzamos életrajzokban)
- Miért jutott Makedónia válságba II. Philipposz halála után?
- Milyen uralkodónak mutatja ez a történet az ifjú Alexandroszt?
Nagy SándorHogyan győzhette le a hatalmas Perzsa Birodalmat?
II. Philipposz fia, Alexandrosz (a későbbi Nagy Sándor) nevelőjének a híres görög filozófust, Arisztotelészt kérte fel. A trónörökös ezért nemcsak kiváló katona, hanem művelt ember is volt. Alexandrosz a khairóneiai csatában mutatta meg katonai tehetségét, majd 20 évesen a makedón birodalom élére állt (Kr. e. 336–323).
Az apja halálát követően fellázadt népek leverése után, Kr. e. 334-ben indította meg a Perzsia elleni hadjáratot. Vállalkozásának méretéhez képest kis létszámú, mindössze 40 000 fős seregével meglepte a perzsa helytartókat, és sorra aratta győzelmeit. III. Dareiosz is vereséget szenvedett tőle, de Nagy Sándor nem őt üldözte, hanem előbb Egyiptomot csatolta birodalmához. A hálás egyiptomiak fáraónak nevezték.
Alexandrosz a Nílus deltájában megalapította Alexandriát, az egyiptomi görögség későbbi fővárosát. Útja során további több mint húsz várost alapított még, és a legtöbbet Alexandriának nevezte el. Ezután ismét III. Dareiosz ellen fordult. A gaugamélai csatával (Kr. e. 331) megnyílt az út Perzsia és India felé.
A váratlan diadalsorozatnak két oka volt. Az egyik Perzsia válsága: a belső harcoktól megtépázott, lázadásoktól sújtott birodalom népei minden lehetőséget kihasználtak, hogy lerázzák a perzsa igát. A másik a fegyelmezett görög és makedón sereg katonai fölénye volt a nagy létszámú, de nem egységes és a III. Dareiosz iránt nem különösebben hűséges ellenséggel szemben. A hódítások anyagi sikere hatalmas volt, a perzsa kincstárban csak vert pénzben 2400 tonna aranyat és ezüstöt találtak!
Nagy Sándor Kr. e. 326-ban előretört az Indusig, és már India északkeleti tartományait hódította meg. A makedón sereg azonban lázadozni kezdett: szerettek volna már békében élni és részesülni hódításaik gyümölcseiből. Nagy Sándor visszafordult, és fővárosát Babilonba helyezte. Itt azonban leghűségesebb barátaival, a makedón és a görög előkelőkkel gyűlt meg a baja. Nagy Sándor egy egységes, központosított, soknemzetiségű birodalom kiépítésére törekedett. Ezt azonban perzsa mintára akarta megvalósítani. Keleti despotaként, kényúrként viselkedett, a lázadozókat kivégeztette, sőt egyik barátját saját kezűleg szúrta agyon. A kivételes életpálya ekkor hirtelen megszakadt. Nagy Sándor Kr. e. 323-ban Babilonban meghalt. A hadjáratok megerőltetései, a betegségek mellett halálát a mértéktelen italozás okozta. Istenként tiszteltette magát, de a halál figyelmeztette: halandó ember maradt.
[Nagy Sándor] Szúszában tartotta meg társai nászünnepét; ő maga Dareiosz leányát, Sztateirát vette feleségül, a legelőkelőbbekhez pedig a legelőkelőbb perzsa nőket adta. Közös nászünnepély volt ez mindazokkal a makedónokkal együtt, akik korábban léptek házasságra. A lakomára állítólag kilencezren voltak hivatalosak, és mindegyikük arany ivópoharat kapott az áldozathoz. Más tekintetben is bámulatos fényűzést fejtett ki; mindenki adósságát kifizette; százharminc híján tízezer talantont. (Plutarkhosz a szúszai menyegzőről)
- Miből tudta Nagy Sándor kifizetni társai adósságait?
- Mi lehetett a célja a makedónok és perzsák tömeges házasságával?
- Számítsuk ki, hány kiló ezüst tízezer talanton!
A hellenisztikus birodalmakMiért hullott szét Nagy Sándor birodalma?
Nagy Sándor halála után a fegyverrel egységbe kényszerített, túlságosan hatalmas birodalom darabokra szakadt. Az egyes királyságok élére egykori hadvezérei, a diadokhoszok (jelentése: ’utódok’) kerültek. (Egyiptomban Ptolemaiosz, Szíriában Szeleukosz, Makedóniában Antigonosz.) A később kialakult Pergamon központja Kis-Ázsiában feküdt. Az utódállamok vezető rétege a görögül beszélő makedónokból és görögökből állt, a korszakot ezért nevezik a hellén (’görög’) szóból hellenisztikus kornak (Kr. e. 323–30).
A hellenisztikus kor gazdasági alapját a perzsáktól zsákmányolt kincsek jelentették. Az időszakban hatalmas városi központok jöttek létre Egyiptomban, Mezopotámiában és Kis-Ázsiában. Alexandria lakosainak száma meghaladta a félmillió főt. A görög nyelvű városokat a paraszti sorban élő bennszülött népesség tartotta el. A városok önkormányzata többnyire demokratikusan működött, ezt mutatják a népgyűlési határozatok, de a kül- és védelmi politikát az adott birodalmak tartották fenn maguknak.
A hellenisztikus államok állandó harcban álltak egymással a vezető szerepért, míg végül egyenként a római hódítás áldozatául estek. A hellenisztikus kultúra azonban tovább élt, mivel a Római Birodalom keleti tartományai megőrizték görög nyelvüket, a rómaiak pedig eltanulták és Európa többi részének közvetítették a görög kultúrát.
Hellenizmus: a Nagy Sándor hódításaival kezdődő, és a független ptolemaioszi Egyiptom bukásával Kr. e. 30-ban végződő történelmi korszak.
Kitekintő
A hellenisztikus kultúra
A kultúra központjai a hatalmas könyvtárak voltak. Alexandriában kettő is működött, Pergamonban és Athénban egy-egy, de minden gümnaszionnak (’tornacsarnok’) saját kis könyvtára volt, hogy az ifjak ne csak testüket műveljék. A Múzsákról elnevezett alexandriai Muszeion – egyfajta állami pénzből működő kutatóközpont – könyvtárában 700 000 könyvtekercset őriztek. (A Muszeion szóból származik a mai múzeum kifejezés.) A könyvtárakban tudományos munka folyt. Összegyűjtötték a régi szerzők műveit, a nehezen értelmezhető részekhez magyarázatokat fűztek, szótárakat, lexikonokat állítottak össze. A természettudományok magukba szívták a mezopotámiai matematika és csillagászat, valamint az egyiptomi orvostudomány eredményeit, de korábban elképzelhetetlenül magas színvonalra fejlesztették azokat. A Muszeionban engedélyezték a boncolást, így alapozva meg az anatómia tudományát, pontosan leírták az idegrendszer és a vérkeringés működését is.
A betegségeket a Keletről átvett gyógyszereken kívül gyógytornával és diétával kúrálták. A kor matematikáját, geometriáját és fizikáját Eukleidész és a szürakuszai Arkhimédész mai napig ható felfedezései jellemzik. Megfogalmazódott, hogy a Föld nem mozdulatlan, és nem is a világmindenség középpontja, hanem a Nap körül kering (Arisztarkhosz). A természettudományi eredmények azonban csak kismértékben hasznosultak a technika fejlesztésében (például a vízemelő csavar). A gőzgépet és a vízzel működtetett automatákat csak játékok készítésére használták, ugyanis – gépek helyett – elegendő rabszolga állt rendelkezésükre.
A csillagászok általában azt a gömböt nevezik világmindenségnek, amelynek a központja egybeesik a Föld középpontjával, sugara pedig a Nap és a Föld közötti távolsággal egyenlő. Ilyen kép alakult ki a köztudatban. De a szamoszi Arisztarkhosz könyve bizonyos új hipotéziseket is tartalmaz. Szerinte a világmindenség a fent leírtaknak sokszorosa, a csillagok és a Nap mozdulatlanok, viszont a Föld a Nap körül kering. (Arkhimédész: A homokszámlálásról)
- Milyen régi elméletet cáfolt Arisztarkhosz és Arkhimédész?
- Mit fogadunk el ma az általuk javasolt elméletből?
- Milyen más felfedezés fűződik Arkhimédész nevéhez?
Összegzés
Okok és következmények
- Miért tudta Makedónia megszerezni az uralmat Hellász felett?
- Melyek voltak Nagy Sándor hódításának rövid és hosszú távú következményei?
Történelmi nézőpont
- Miért támogatták a görögök közül is sokan II. Philliposzt?
- Milyen érvek szóltak a makedón vezetőszerep elfogadása mellett?
- Miért alakult ki ellentét a perzsák legyőzése után Alexandrosz és a makedón, görög előkelők között?