< Előző lecke ​ ​ ​ ​ ​ ​ V. A MAGYARSÁG TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL 1490-IG ​ ​ ​ ​ ​ ​ Következő lecke >

Mátyás belpolitikájaMi jellemezte Mátyás uralkodói gyakorlatát?

A Hunyadi-párt köznemeseinek határozott támogatásával a Rákos mezei országgyűlésen Hunyadi Mátyást (1458–1490) emelték a magyar trónra. A prágai fogságból egyezséggel szabadult, elvette a cseh kormányzó (Podjebrád György) lányát, Katalint. A Szent Korona III. Frigyesnél volt, ezért Mátyást ünnepélyesen csak trónra ültették. A tizenöt éves uralkodó meglepő eréllyel lépett fel az első hónapokban. A kormányzónak kinevezett Szilágyi Mihályt kiszorította a hatalomból, és a köznemességre támaszkodva fellépett a régi bárói elittel szemben. (Szilágyi néhány hónapra börtönbe került, majd kiszabadulása után a déli határon harcolt, ahol a török fogságba ejtette. Az egykori nándorfehérvári kapitányt a szultán lefejeztette.)

A sértett bárók rövidesen lázadással reagáltak, behívták az országba III. Frigyest, akinek haderejét Mátyás serege végül legyőzte. A nyugati határon évekig tartó harcok megállapodással értek véget (bécsújhelyi szerződés, 1463). Mátyás visszaszerezte a koronát, de a Habsburgok trónigénye megmaradt. A következő évben törvényes keretek között megtörtént a koronázás. Mátyás politikáját mindvégig a határozottság jellemezte. Uralmát az erős központosítás, egy tőle függő hivatalnokszervezet kialakítása határozta meg. Bár egy általa felemelt új bárói rétegre támaszkodott (például Guti Országh Mihály nádor, Szapolyaiak, Báthoriak), mégsem bízhatott meg mindenkiben. A külpolitikájával elégedetlen főurak összeesküvést szőttek ellene egykori nevelője, az akkor már esztergomi érsekké kinevezett Vitéz János vezetésével (1471). Mátyás a mozgalmat gyorsan felszámolta, Vitéz a következő évben meghalt; unokaöccse, Janus Pannonius pécsi püspök pedig menekülés közben vesztette életét. A Vitéz-féle összeesküvés után a király még kevésbé tűrt beleszólást a politikájába. A köznemességet is fokozatosan a háttérbe szorította, egyre ritkábban hívott össze rendi országgyűlést.

Mátyás gazdaságpolitikájaMiért volt szükség a pénzügyek központosítására?

Mátyás bevételeinek jelentős növelésére törekedett. A pénzügyek kezelését függetlenítette a királyi tanácstól, a létrehozott kincstartóság élére egy polgári származású szakember (Ernuszt János) került. Az évek során szakképzett, sokszor alacsony sorból származókból álló hivatalnoki szervezet épült ki, amely a király minden bevételét egységes kezelés alá vette. A királyi hatalom alapját egy új adórendszer (kincstári adó – „füstpénz”, rendkívüli hadiadó, koronavám) bevezetése biztosította. A füstpénz a kapuadó megváltoztatását jelentette: ha egy jobbágyporta mögött többen laktak, akkor arányosan többet fizettek, azaz házanként adóztattak. A harmincadvám helyett bevezették a koronavámot, így a harmincadvámra szerzett mentesség érvényét veszítette. A rendkívüli hadiadó (a háborús költségek címén) évi egy aranyforinttal növelte meg a jobbágyi terheket.

Mátyás éves jövedelme meghaladta az 500 ezer aranyforintot, kétszeri adókivetés esetén akár a 750 ezer aranyforintot is elérte. Ez az addigi királyi jövedelmek megháromszorozódását jelentette. Ugyanakkor a nagy ellenfél, az Oszmán Birodalom éves bevételéhez (1 millió 800 ezer aranyforint) képest Mátyás jövedelme jócskán elmaradt. A királyi bevételek nagy részét felemésztették a hadikiadások; a végvárrendszer fenntartása évente 200 ezer aranyforintba került, míg a híres fekete sereg zsoldosaira is minimum 250 ezer aranyforintot kellett évente költeni.

Az állandó zsoldossereg szervezése az 1460-as évek elején kezdődött. Az alakulatok kezdetben főleg külföldi (cseh, lengyel, német) katonákból álltak, de egy idő után már magyarok is jelentkeztek a szolgálatra. A fekete sereg a kor egyik legütőképesebb haderejének számított (különböző fegyvernemek, korszerű felszerelés, tűzfegyverek), és hamarosan a királyi külpolitika legfőbb támasza lett.

Mátyás külpolitikájaMiért „nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”?

Az uralkodó hódító jellegű külpolitikáját a személyes ambíciókon kívül egy erős birodalom kialakításának célja is motiválta. Egy ilyen háttér megteremtésére lett volna szükséges a fenyegető Oszmán Birodalommal szemben. Mátyás a német-római császári korona elnyerésére törekedett. Az uralkodó előbb a cseh korona megszerzéséért indított hadjáratokat egykori apósa ellen, majd a Habsburgok ellen fordult. A kibontakozó cseh háború (1468–1479) során a magyar seregek sikereket értek el (Szilézia, Morvaország elfoglalása), ám a lengyel Jagelló-dinasztia is a cseh koronáért szállt harcba. A magyar győzelmek ellenére Podjebrád György halálakor a prágai rendek a lengyel Jagelló Ulászlót választották királyukká (1471). A kibontakozó lengyel támadás elhárítása csak súlyos harcok árán valósult meg. Már a csehországi hadakozás alatt kiújult a konfliktus III. Frigyessel, aki a Jagellókat támogatta a térségben. Az osztrák háború (1477–1487) újabb gazdag tartományok (Alsó-Ausztria, Stájer­ország) bekebelezését és Bécs elfoglalását (1485) hozta el. Csakhogy a Habsburgok pozíciója nem rendült meg, a következő évben a német választófejedelmek III. Frigyes fiát, Miksát jelölték császárnak.

Jóllehet az ország közvéleménye aktív törökellenes politikát remélt Hunyadi János fiától, Mátyás az Oszmán Birodalommal szemben inkább a védekezésre szorítkozott. A déli végvárvonal mentén, a portyázásokat leszámítva, szinte állóháború alakult ki. A két fél megelégedett az 1456 utáni status quo fenntartásával. II. Mohamed (1451–1481) még Mátyás uralkodása elején végleg bekebelezte Szerbiát és Boszniát, ezt követően a magyar területek elleni török betörések csökkentek (sőt a déli vármegyék néhányszor átengedték Ausztria felé a portyázó török hadakat).

A Mátyás által vezetett hadjáratok (Jajca elfoglalása – 1463, és Szabács megszerzése – 1476) inkább korlátozott hadműveletek voltak, melyek következtében Észak-Bosznia és Észak-Szerbia magyar fennhatóság alá került. Az ottani várak beépültek a védvonalrendszerbe, és a létrejött kettős végvárvonal a nagyobb török seregekkel szemben megfelelő akadályt jelentett. A portyázó törökök csapatait Kinizsi Pál temesi ispán vagy az erdélyi vajda alakulatai igyekeztek megállítani. A molnárlegényből katonai érdemei miatt bárói rangra emelt Kinizsi egy alkalommal súlyos vereséget mért az Erdélyt kifosztó török seregre (kenyérmezei csata, 1479).

Mátyás legfőbb gondja a trónutódlás bizonytalansága volt. Első feleségétől, Podjebrád Katalintól nem született gyermeke, és Katalin halála után (aki szülés közben a csecsemővel együtt meghalt) Mátyás évekig nem tudott rangos feleséget szerezni. Végül a nápolyi Aragóniai-dinasztiából származó Beatrixot vette el (1476), de az ő házasságuk is gyermektelen maradt. Mátyásnak egy polgárlánytól korábban fiú­gyermeke született, csakhogy a törvénytelen származású Corvin Jánost a közvélemény nem tekintette igazi jelöltnek.

Mátyás uralkodása utolsó évtizedében egyre nyíltabban törekedett arra, hogy fiát elismertesse utódjának. Corvin Jánost a Hunyadi-birtokok és egyéb javadalmak átadásával az ország legnagyobb birtokosává tette, a nádort és a köznemességet is megpróbálta mellé állítani (1485–86-os törvények). Az erős állam azonban, amelyet Mátyás létrehozott, oly mértékben függött a személyétől, hogy halála után a rendszer összeomlott (1490).