- Gondoljuk végig, hogyan alakult a középkor népesedése!
- Milyen tényezők befolyásolták Európa népességének csökkenését, illetve növekedését?
- Hogyan ábrázolják az emberek mindennapjait a középkorról szóló filmek, regények?
A középkori ember mindennapjaiMilyen nehézségekkel küzdöttek a középkorban az emberek?
A középkor évszázadaiban elsősorban a társadalmi helyzet és a gazdasági körülmények befolyásolták a születéskor várható élettartamot (kb. 30-32 év). A felnőttkort csak a megszületett gyermekek fele élte meg, míg a szülési körülmények miatt magas maradt a szülő anyák halálozási aránya. A középkorban az emberek többsége elsősorban kovásztalan lepényt vagy zabkását fogyasztott, zöldség és gyümölcs ritkán, húsétel csak alkalmanként került az asztalra. Sokkal jelentősebb volt a halfogyasztás (tonhal, hering, édesvízi halak), hiszen a böjti időszakban (az év 140-160 napján) egyébként is tilos volt húst enni.
Az ezredfordulótól megkezdődött a természet erőinek racionális hasznosítása. A vízimalmok robbanásszerű terjedése megkönnyítette a gabonaőrlést, az új erőgépek átlagosan 50 család lisztszükségletét látták el. A kenyér és a húsétel ennek ellenére a jólét szimbólumának számított. A főurak bőséges lakomái több fogásból álltak, mégis a mai ember számára egyhangúnak tűnnének, hiszen alig fűszereztek, édesítőszerként pedig csak mézet használtak.
A folyó először hevesen a malomra veti magát, megőrli a gabonát a kövek súlya által, és megmozgatja a finom szitát, hogy elválassza a lisztet a korpától. És máris a szomszédos épületben van, ahol az üstbe ömlik, és a tűznek adja át magát, hogy megfőve a szerzetesek sörét készítse elő […], majd a közeli kallók vannak soron. Az imént még a barátok élelmével volt elfoglalva, most a ruházkodásukról gondoskodik. Emeli és süllyeszti a nehéz kölyűket, ezeket a kalapácsokat vagy jobban mondva, e falábakat, és nagy fáradságot takarít meg a barátoknak […] innen távozva a tímárműhelybe ömlik, ahol a szerzetesek cipőjéhez való bőrt készíti ki, majd […] sok ágra bomlik, hogy különböző szolgálatokat láthasson el, legyen az főzés, szitálás, öntözés, mosás vagy őrlés […] s végül hogy teljessé tegye munkáját, elhordja a szennyet. (Leírás a clairvaux-i apátság gazdasági életéről; 13. század)
Gyűjtsük ki a forrásból azokat a munkafolyamatokat, amelyekben a szerzetesek a víz energiáját hasznosították! Nézzünk utána a szövegben megjelenő mesterségeknek és eszközöknek!
ÉletkörülményekMiben különböztek az életkörülmények az ókoriaktól?
A középkori átlagember élete alapvetően a lakóhelye szűk körzetében zajlott, távoli régiókba nagyon ritkán jutott el. A lakáskörülményeket az emberek társadalmi rangja határozta meg. A jobbágyság az ezredfordulón nagyrészt földbe süllyesztett veremházakban húzta meg magát, a későbbiekben a vályogból vagy fából készült házak terjedtek el. A köznemesség főleg kőből épült udvarházban lakott, amelyet fallal vagy sánccal védtek, a kővárakat csak a főurak engedhették meg maguknak. A várak a nemesi lakótornyokból fejlődtek ki, a várépítészetet és a belső díszítést a Szentföldet megjárt lovagok fejlesztették tovább. A lakókörülmények és a higiéniai viszonyok a járványokkal szembeni védekezőképességet is meghatározták. Sokszor a sorscsapás elkerülte a szerzetesek zárt közösségét, hiszen az ott élők meghatározott életvitel és szabályok szerint alakították mindennapjaikat.
A városon kívül lakók testi higiéniájáról nagyon kevés ismerettel rendelkezünk, de tény, hogy a 12. századtól már megjelentek a fahamu hozzáadásával főzött szappanok, és mind az egyházi, mind a lovagi szabályzatok előírták a rendszeres tisztálkodást.
Az orvostudomány kezdetlegessége miatt népszerűek voltak a népi gyógykezelések, bár a gyógyfüvekkel és mágikus szövegekkel gyógyítók gyorsan az inkvizíciós atyák látókörébe kerülhettek. A főurak orvosait is inkább kuruzslóknak tekintették, mivel az egyház tiltotta a boncolást, így a korabeli gyógyítóknak nem sok fogalmuk volt az emberi szervezet felépítéséről. A leggyakrabban használt orvoslási módszer az érvágás volt. Az időszakban a zsidó orvosok, akiket viszont nem kötött az egyházi tilalom, sokkal magasabb szinten tudták művelni mesterségüket, mint a keresztény orvosok.
Lovagi értékrend és kultúraMilyen jellemzői voltak a lovagi életmódnak?
A nemesi családok gyermekeit tudatosan készítették fel a katonai pályára, 7–8 éves koruktól egy hűbérúrhoz ajánlották be őket apródnak, ahol elsajátíthatták az alapkészségeket (lovaglás, vívás). A kamaszkorba lépő fiatal már fegyverhordozóként részt vett a lovagi tornákon és a vadászatokon; a lovaggá avatás pedig 18–21 éves kor között meghatározott ceremónia (eskü, lovaggá ütés) keretében történt.
A 12. századtól a lovagi értékrend jelentősen megváltozott. A nyers erő kultusza helyett a kialakuló lovagi eszménybe beletartozott a nők, a gyengék védelme, és megjelent egy kifinomultabb erkölcsi normarendszer. Nagy szerepe volt ebben az egyháznak, amely tiltotta a magánháborúskodást, de a szemléletváltást a létrejövő királyi és főúri udvarok kultúrája is befolyásolta. Az udvari kultúra új viselkedésformát igényelt (például udvariasság, előzékenység), míg a nőkhöz való viszony változása leginkább a lovagi költészetben, a trubadúrlírában mutatkozott meg. Az új eszmény és magatartásforma széles körben elterjedt, és később a reneszánsz mentalitás alappillérévé vált.
Mielőtt fogadalmadat leteszed, hallgasd meg érett megfontolással a szabályokat. A lovagság szabályai a következők: hallgasson naponta jámbor elmélyedéssel misét, kockáztassa életét merészen a katolikus hitért, szabadítsa meg a szentegyházat minden zaklatójától, védje szorongattatásukban az özvegyeket és az árvákat, kerülje az igazságtalan háborúkat, tagadja meg a tisztességtelen szolgálatot, párbajozzon minden ártatlan megszabadításáért, a lovagi tornákat csak a hadi gyakorlat kedvéért keresse, és tisztelettel engedelmeskedjék világi dolgokban a római császárnak vagy a császár patríciusának. Sértetlenül meg kell őriznie az államot, nem szabad elidegenítenie a királyság vagy a császárság hűbéri birtokait, Isten és az emberek szemében kifogástalanul kell e földön élnie. Ha alázatosan követed a lovagi szabályzat eme törvényeit, és legjobb tudásod szerint és szándékod szerint betöltöd azokat, akkor ki fogod érdemelni a világi megbecsülést itt a földön és az örök nyugalmat a földi élet után. (Holland Vilmos lovaggá avatása)
- Milyen magatartásformát illett követnie a lovagnak?
- Hogyan kellett viselkednie az egyházi és világi hatalommal szemben?
- Milyen értékek határozták meg a lovagi életmódot?
- Mire használjuk manapság a „lovagias viselkedés” kifejezést?
Nők és gyermekek a középkorbanHogyan hatott az egyházi és a lovagi értékrend?
A Biblia szerint Éva csábította bűnre Ádámot, ezért a kora középkori egyházi írók ellenségesen tekintettek a nőkre. A nőket egyes egyházatyák indulatos írásaikban ördöggel cimborálókként, bűnre csábítókként írták le. A virágzó középkorban megváltozott a nőkről alkotott kép, így a lovagi értékrendben is védelmet kaptak. A trubadúrlíra költői már nem titkolták a szerelmet sem. Jóllehet a korban elképzelhetetlennek tűnt a női egyenrangúság, a családon belüli szerepük mégis megbecsültebb lett. Az elterjedő Mária-kultusz hatására csökkentek az általános egyházi kirohanások, igaz, sorra születtek a démoni erőkkel együttműködő boszorkányokról szóló nézetek.
A korabeli hit szerint a gyermek eredendő bűnben fogant, ezért az újszülötteket igyekeztek minél gyorsabban megkeresztelni. A nemek közötti megkülönböztetés miatt a lánygyereket kevésbé becsülték meg a családokban. Az egyház szigorúan tiltotta a gyerekgyilkosságot, ám a gyerekkitétel (templomok, kolostorok ajtajához) mégis előfordult a szegényebb rétegeknél. A felnövekvő gyereket „kis felnőttnek” tekintették. Nevelési elvekről nem igazán beszélhetünk, a korszakból csak a gyakori verésekről szóló leírások maradtak ránk. A 7–8. életév választóvonalat jelentett a gyerekek életében: a nemesifjak apródként egy másik családhoz kerültek, a kézműves családból származók inasként szegődtek el valamelyik céhbe, a parasztgyerekeket pedig egyre jobban befogták a mindennapi munkákba.
Amikor a gyermek az első csúf szót kimondja, vegyetek egy kis vesszőt, s az mindig legyen kéznél vagy a falon, vagy pedig a pitvarban; ha helytelent cselekszik a gyermek, vagy csúnya szót ejt ki, vágjatok ezzel egy kicsit a meztelen testére. Ámde ne üssetek puszta kézzel a fedetlen fejére, mert egész életére hülyévé tehetitek; – egy kis vessző, attól fél és jól nevelt lesz. Ha a tanító a tanulót vesszővel vagy kézzel megveri, de nem véresre, akkor nem tartozik felelősséggel. Ha úgy orrba vágja, hogy elered a vére, ebben az esetben sem vonható felelősségre. Ha testének más részét veri véresre, mégpedig vesszővel, ezért felelnie kell, ha pedig halálra veri, bíróság elé tartozik. (Berthold von Regensburg német szerzetes; 13. század)
Idézzük fel az ókori gyereknevelési elveket! Mennyiben változott az alapmódszer?
Rá@dás
A középkori ipar jellemzői
Kitekintő
Középkori divat és illemszabályok
A társadalmi hovatartozást az öltözet, a haj- és szakállviselet is mutatta. A ruházat a társadalmi ranghoz igazodott, a színes, tarka ruhákat a festékanyagok magas ára miatt csak az előkelők tudták megvásárolni. Az alsóbb rétegek sötétebb öltözéket hordtak, sőt egyes térségekben tiltották számukra a hivalkodó ruházat viseletét. Egyes színekhez negatív tartalom is párosult. A sárga a kirekesztettség jele volt: a rendeletek a zsidókat, eretnekeket és prostituáltakat e szín viseletére kötelezték. Természetesen a divat akkoriban is befolyásolta az öltözködést.
Az ezredfordulóra a borotvált arc és a rövidre vágott haj elterjedt a világiak körében is, akik főként testhezálló ruhákat hordtak. A 12. századtól a szakáll, a hosszú haj és a hosszú, buggyos ruházat vált népszerűvé. Mindentől függetlenül az egyházi rendbe tartozók öltözete mindvégig jól elkülöníthető maradt, és a hierarchia alapján szabályozott volt, illetve a ruházat színét a keresztény szimbolikához kötötték.
Nemes embernek nem illik kanálból szürcsölni lét; udvari nép ezt nem teszi, hisz nemtelen van úgyis elég. […]
Tálból vedelni mily rossz szokás, bár van, ki fennen dicséri, ki könnyedén veszi, s a nedűt, mint ki tombol, magába önti. […]
Mások harapván a húsból, azt paraszti szokás szerint a tálba visszalökik; ki nemes ily szokást nem ismer.
Ki krákog evés közben, taknyát fújja asztalkendőbe, mindezt teszi illetlenül, az ilyet nem látom szívesen magam körül. […]
Italod kelyhedbe vissza ne ereszd a szádból, bár vannak, kik csak szokásból is ezt teszik; illemnek ezt nem nevezheted. […]
Torkotokat ne vakarjátok, ha esztek puszta kézzel; kendőtök vegyétek elő, s illendően azzal tegyétek! […]
Asztalnál orrot tenyérbe fújni, pfuj, mily ocsmány szokás, az udvari illem biz nem tűri ezt.
Mondják, akadnak olyanok (bizony igaz, s nem illendő), kik nem mosnak kezet evés előtt; kezük ne tudják mozgatni ők!
Fület, szemet piszkálni zsíros kézzel nem udvari népnek való, orrod szennyét evés közben rejtsd el az udvari nép elől!
Ha szólsz, arra mindig ügyelj, hogy hölgyekkel szépen beszélj, ez nemes lélekre vall!
S ha néha úgy adódik, hogy ülsz hölgyekkel együtt, vigyázz, se közel, se távol ne legyél, öltözékét ne gyűrjed, s ha súgnál titokban néki, karját érintened nem szabad, tisztes távot te mindig tarts! (Részletek egy nyugat-európai illemkódexből; 13. század)
- Mit próbált szabályozni az illemkódex?
- Hogyan nézett ki egy korabeli lakomázó társaság a tiltásokat megelőzően?
- Hogyan kellett viselkednie a nőkkel szemben a lovagnak?
Összegzés
Okok és következmények
- Mi jellemezte a mindennapi viszonyokat a középkorban?
- Hogyan befolyásolta a társadalmi rang az életkörülményeket?
Történelmi nézőpont
- Hogyan vélekedtek a korban a nőkről és a gyermekekről?
- Mai szemmel nézve melyek a középkori élet leginkább vonzó vagy riasztó sajátosságai?