< Előző lecke ​ ​ ​ ​ ​ ​ V. A MAGYARSÁG TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL 1490-IG ​ ​ ​ ​ ​ ​ Következő lecke >

Luxemburgi Zsigmond trónra lépéseMilyen nehézségekkel nézett szembe kezdetben Zsigmond?

Az első magyar királynő, Anjou Mária uralmát (1382–1387) belviszályok kísérték. Mária helyett édesanyja, az özvegy királyné (a bosnyák származású Erzsébet) egy bárói rétegre támaszkodva kormányzott, és átmenetileg Zsigmondot is háttérbe szorította. A „nőuralom” a délvidéki báróknak és a köznemesség jelentős részének nem tetszett. A helyzetet Zsigmond és Mária esküvője sem oldotta meg. Az elégedetlen bárók rövidesen Magyarországra hívták és megkoronázták az Anjou-ház utolsó férfitagját, a Nápolyban uralkodó Kis Károlyt.

II. Károly (1385–1386) uralma azonban rövid ideig tartott (39 napig), a királlyal egy merénylet végzett . A kirobbanó belháború zűrzavaros eseményei (Mária fogságba ejtése, édesanyja meggyilkolása) során az ország megmentéséért a főurak bárói ligákba szerveződve szövetségre léptek. A bárói ligák elismerték Luxemburgi Zsigmondot királynak, csakhogy a hatalmát erősen korlátozták (1387).

A központi hatalom térvesztése a királyi várak eladományozásában, illetve a királyi tanács tagjainak jelentős befolyásában mutatkozott meg. Luxemburgi Zsigmond egy idő után megszabadult ettől a bárói rétegtől, mire a főurak először fogságba ejtették (1401), majd ellenjelöltet állítottak vele szemben. A súlyos válságból azonban Zsigmond megerősödve került ki. A régi Anjou-elit háttérbe kerülésével egy új bárói réteg emelkedett fel, közöttük az uralkodó számos nem magyar származásút is magas pozícióba helyezett. (A korban meghatározó személy volt ifjabb Garai Miklós nádor, Cillei Hermann stájer gróf, a lengyel Stibor erdélyi vajda és az itáliai Ozorai Pipo temesi ispán.)

Az „udvari bárók” szolgálatát és hűségét az uralkodó örökíthető birtokokkal jutalmazta, aminek következtében jelentős főúri vagyonok keletkeztek. Anjou Mária halála után (1395) Zsigmond feleségül vette Cillei Hermann lányát, Borbálát. Házasságukból egy lánygyermek (Erzsébet) született, és a király már előre gondoskodott az utódlásról: Erzsébetet eljegyezték Habsburg Alberttel. Az eljegyzés lezárta az évszázados versengést a Luxemburgi-dinasztia és a Habsburg-család között. A 15. század első évtizedeiben kialakuló belpolitikai stabilitás Zsigmond haláláig megmaradt. Az uralkodó sokszor évekig távol volt az országtól, és a hozzá hű bárói tanács kormányzott helyette.

A török elleni védelem kiépítéseMit tett Zsigmond a török veszély elhárítása érdekében?

Luxemburgi Zsigmond a nyugati udvarokban is nagy tekintélynek örvendő uralkodó figyelmét főleg európai és a Német-római Birodalom belső problémái kötötték le (például konstanzi zsinat, huszita háborúk). Személyes ambíciói és a dinasztikus okok is a hatalomszerzésre sarkallták (1410-től német király, 1419-ben cseh király, 1433-ban német-római császár lett), de emellett Magyarországot sem hanyagolta el. Felismerte az országra leselkedő nagy veszélyt, az 1390-es évektől török támadások érték a déli vármegyéket. Zsigmond először nyugati segítséget hívott, de a keresztes haderő a francia lovagok fegyelmezetlensége miatt vereséget szenvedett Nikápolynál 1396-ban. Néhány évvel később az Oszmán Birodalom átmenetileg meggyengült. (Timurlenk tatár serege vereséget mért az oszmán-törökökre az 1402-ben vívott ankarai csatában, és a szultán fogságba esett.) Zsigmond ekkor egy balkáni ütközőzóna kialakítására törekedett, de a sorozatos hadjáratok nem hoztak tartós eredményt, mivel a balkáni államok (Havasalföld, Szerbia, Bosznia) gyakran elpártoltak az uralkodótól.

A bárói és királyi bandériumok a magyar hadszervezet fontos alappilléreivé váltak. Zsigmond emellett katonai reformokra is kísérletet tett a telekkatonaság bevezetésével. A török könnyűlovassággal szembeni rendelkezés (1397) arra kötelezte a birtokosokat, hogy meghatározó számú jobbágytelek után egy lovas íjászt szereljenek fel. Az intézkedés végrehajtása akadozott, a birtokosok egy részét a rendelkezés anyagilag megterhelte, többen a nemesi adómentességre hivatkozva elutasították.

Zsigmond uralkodása utolsó harmadában Szerbia északi részét megtartotta (például Nándorfehérvár), bár a Dunánál a török is megjelent (Galambóc elfoglalása, 1428). Az erőviszonyokat figyelembe véve Zsigmond uralkodásának második felében megkezdődött a déli végvárvonal kiépítése. Az Adriai-tengertől Erdélyig húzódó védelmi vonal tucatnyi várból állt, amelyek elsősorban a nagyobb haderő támadását kívánták megállítani. A végvárrendszernek köszönhetően Magyarország még száz évig ellen tudott állni az Oszmán Birodalomnak.

Habsburg AlbertHogyan használta ki a köznemesség a központi hatalom meggyengülését?

A kiépült végvárrendszer ideig-óráig feltartóztatta a portyázókat, és az ország belpolitikai stabilitásától függött, hogy sikerül-e egy nagyobb erejű támadást kivédeni. Luxemburgi Zsigmond uralkodásának utolsó éveiben alig tartózkodott az országban, a husziták elleni háború hadjáratait szervezte. Halála után azonban – végrendelete értelmében – Váradon temették el Szent László király sírja mellett. A korona Habsburg Albert (1437–1439) kezébe került. A bárók elismerték uralmát, bár jogait alaposan megnyirbálták. Habsburg Albert idegenül mozgott a magyar politikában, a központi hatalom meggyengülését rövidesen a köznemesség is kihasználta. A köznemesség kevésbé tudott érvényesülni Zsigmond királysága idején, de az 1351-es törvények szellemisége, a nemesi jogegyenlőség elve elősegítette a köznemesi öntudat kialakulását.

A korban megnövekedett a köznemesség szerepe a nemesi vármegyékben. A nemesi vármegye egyszerre működött közigazgatási szervezetként és igazságszolgáltatási fórumként. A főbb tisztviselőket (alispán, szolgabírák) a nemesség soraiból választották, feladatkörük kiterjedt a bíráskodásra és az ellenőrzésre (adóbehajtás, tizedszedés). A megyei főtisztviselők a korszakban legtöbbször valamelyik báró familiárisai voltak. A megyei közélet politikai színterének a közgyűlés számított, amelyet a korban még ritkán hívtak össze, szerepük csak a későbbiekben lett meghatározó.

A köznemesség egységes fellépése a rendi országgyűlés összehívásához és jogaik megerősítéséhez vezetett (1439). A rendi országgyűlések ettől kezdve rendszeressé váltak a Pest melletti Rákos mezején, ahol kezdetben a nemesek nagy létszámban jelentek meg. Az idők során azonban kialakult az a gyakorlat, hogy a rendi gyűlésre a nagyobb megyék 4-4, a kisebbek 2-2 követet küldtek. Habsburg Albert rövid uralkodása egy török elleni hadjárat során ért véget. A király egy végvár felmentésére (Szendrő) induló sereg soraiban kitört vérhasjárványban halt meg. Albert halála súlyos következményekkel járt, a trón átmenetileg betöltetlen maradt; felesége (Luxemburgi Erzsébet) fél évvel később fiúgyermeknek adott életet (Utószülött V. László).