< Előző lecke ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ IV. A KÖZÉPKOR ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ Következő lecke >

Az oszmán állam terjeszkedéseMely államok legyőzésével jöhetett létre az Oszmán Birodalom?

A török népek nyugatra húzódása Közép-Ázsiából a kora középkor végén kezdődött, ennek során az iszlám hitet is felvették. A 14. század elején a kis-ázsiai török törzseket Oszmán egyesítette, és vezetésével egy új török állam született. (Az alapító vezérről nevezték el nemcsak a dinasztiát, hanem később az egész birodalmat, sőt a vezető török etnikumot is.) A létrejövő katonaállam rázúdult a Bizánci Birodalom területére. A török csapatok rövidesen megkezdték az előrenyomulást Európa irányába (átkelés a Gallipoli-félszigetre, 1354), ahol kihasználták a balkáni népek megosztottságát. Előbb Macedónia, majd Bulgária, végül Szerbia került fennhatóságuk alá. A középkori szerb állam 1389-ben a rigómezei csatában szenvedett döntő vereséget. A következő években az erdélyi és a délvidéki területek irányába is megkezdték a támadásokat.

A magyar uralkodó, Luxemburgi Zsigmond egy nagyobb nemzetközi lovagsereggel próbálta kiszorítani a törököket a Balkánról, de a hadsereg 1396-ban vereséget szenvedett Nikápolynál. A 15. század elején az oszmán-törökök támadása megtört, mivel Kis-Ázsiát tatár támadás érte (Timur Lenk támadása és győzelme 1402-ben Ankara mellett). Soha vissza nem térő alkalom kínálkozott Bizánc számára a törökök legyőzésére, de például a szerbek ekkor már török szövetségben harcoltak. A 15. század derekán Hunyadi János hadjárataival lassította a törökök előrenyomulását, de II. Mohamed (1451–1481) hadai 1453-ban elfoglalták Bizáncot, és a szultán új fővárossá emelte (Isztambul).

Az oszmánok államaMiért volt kezdetben sikeres az Oszmán Birodalom?

A török sikerek hátterében egy sajátságos államberendezkedés és társadalmi rétegződés állt. A birodalmat a szultán despotikus hatalommal vezette, minden elfoglalt terület az ő kezében összpontosult, ezek egy részét megtartotta saját kezelésében (hászbirtokok). A földterületek nagyobbik részét szolgálati birtokként kiosztotta a lovas katonák, a szpáhik számára. Ezeket a birtokokat örökíteni nem lehetett, a szultán bármikor visszavehette; használatukért cserébe a szpáhi katonáknak a birtokjövedelem alapján meghatározott számú lovas katonát kellett hadba vonultatniuk.

A szultán emellett fenntartott egy 10-12 ezer főnyi állandó zsoldos haderőt. A gyalogosokból álló janicsársereg személyi állománya nagyrészt a balkáni népek gyermekadóiból származott. A janicsárok a folyamatos kiképzéssel ütőképes, azonnal bevethető alakulattá váltak, és a csaták során a haderő legmegbízhatóbb seregrészének bizonyultak.

Az erősen központosított államot hatékony közigazgatás segítette. A területeket nagyobb tartományokba (vilajetekbe) szervezték, amelyekhez néhány kisebb közigazgatási egység (szandzsák) tartozott. A vilajetet irányító pasák és a szandzsákot vezető bégek egyszerre polgári és katonai feladatokat is elláttak. A megszállt térségekben nem zajlott erőszakos hittérítés, jóllehet a keresztény lakosokra magasabb adóterhek hárultak, és társadalmi előmenetel csak az iszlám hit felvételével volt lehetséges.

A balkáni államok sorsaMiért nem tudtak ellenállni a balkáni népek az Oszmán Birodalomnak?

A Balkán-félszigeten letelepedő déli szláv törzsek a bizánci hittérítés nyomán felvették a kereszténységet (9–10. század). A Bizánci Birodalomból a 12. század végén vált ki Bulgária, Szerbia és Bosznia. A balkáni országok egymással és Bizánccal vívott folyamatos háborúi megakadályozták egy nagyobb birodalom tartós kialakítását. A gyakori trónharcok állandó viszályhoz vezettek, erős központi hatalom ritkán létesült a térségben. A társadalmi és gazdasági elmaradottság mellett az uralkodók sokszor nem tudták megtörni a nagybirtokosok tartományúri hatalmát.

A megosztottságot növelte, hogy a súlyosan megadóztatott jobbágyság körében a vagyonközösséget hirdető eretnek tanok terjedtek el. A régi nagyhatalom, Bizánc válságos időket élt át, a császári trónért folytatott vetélkedés többször belháborút eredményezett. A 14. században az egymással is vetélkedő országok függetlenségét északról a Magyar Királyság veszélyeztette. Az Oszmán Birodalom a 15. század végére bekebelezte a térséget.