- Mit tanultunk az általános iskolában a spártai államról?
- Miben voltak a spártaiak a legjobbak?
- Hogyan nevelték a spártai gyerekeket?
- Mit jelent a vagyoni egyenlőség?
- Létezett-e valaha olyan ország, ahol ezt megvalósították?
Spárta társadalmi rétegeiMiért alakult ki a vagyoni egyenlőség mítosza?
A Peloponnészosz félsziget déli részén, az Eurótasz folyó medencéjében elterülő Spárta termőföldjei a görög viszonyokhoz képest nagyok és termékenyek voltak. Spártában is jelentős vagyoni különbségek alakultak ki, és a hódító dór földbirtokosok földjeit – éppúgy, mint Szolón reformja előtt Athénban – jogfosztott földművesek, spártai nevükön helóták művelték meg.
A helóták nem voltak rabszolgák. A földbirtok részét képezték, nem lehetett onnan elűzni őket, és nem lehetett a piacon helótát venni. A szabadok és a rabszolgák között helyezkedtek el, mint a hatodosok Athénban. A helóták a spártai hadseregben is szolgáltak, a bátor helótát felszabadíthatták, és akár polgárrá is válhatott.
A spártai ipar és kereskedelem egy másik réteg, a körüllakók (perioikoszok) kezében volt. A körüllakók többé-kevésbé önálló önkormányzattal rendelkező városokban laktak, a spártai hadseregben szolgáltak, és politikai jogokkal éppúgy nem rendelkeztek a spártai államon belül, mint a helóták.
A spártai örökösödés minden vagyont a legidősebb fiúra hagyott (Athénban az örökséget egyenlő arányban felosztották). Ha nem volt fiúörökös, a legidősebb leány örökölt mindent, ezáltal a nőknek volt polgárjoguk, bár politikai joggal nem rendelkeztek. A második, harmadik fiú is spártai nevelésben részesült, kiváló harcos lett, de polgárjoggal nem rendelkezett, mivel nem volt birtoka. Így alakult ki Spárta legnagyobb problémája: a polgárok lassan elfogytak.
A legendás törvényhozó, Lükurgosz nevéhez fűzték egyes történetírók azt a reformot, hogy a földeket egyenlően elosztotta a polgárok között. A közgondolkodásban máig tart az a félreértés, miszerint Spártában vagyoni egyenlőség uralkodott. Ez sohasem volt így, mivel a nagybirtokosok mindig is megtartották birtokaikat, és csak a földnélkülieknek osztottak parcellákat. A földbirtokosok száma azért fogyott, mert ha egy földet öröklő lány hozzáment egy birtokoshoz, első közös gyermekük az összes földjüket örökölte, a második pedig semmit sem. A birtokokat a helóták művelték, a spártaiak így ráértek edzeni magukat és gyakorlatozni. Kiváló katonák voltak. Hadseregüket mégis gyakrabban vetették be saját helótáik megfékezésére, mint külföldi hadjáratokon. Ezért alakult ki a spártai katonaállam.
| Időszak | Polgárok száma |
|---|---|
| Lükurgosz kora (?) | 9000 |
| Plataiai csata (Kr. e. 479) | 5000 |
| Arisztotelész kora (Kr. e. 4. század) | 1000 |
| Agisz király kora (Kr. e. 3. század) | 700 |
Foglaljuk össze a spártai polgárság létszámának alakulását a táblázat alapján! Melyik spártai törvény okozta ezt a drámai visszaesést?
| Férfi | Családtagok | Összesen | |
|---|---|---|---|
| Spártaiak | 5000 | 10 000 – 15 000 | 15 000 – 20 000 |
| Perioikoszok | 5000 | 10 000 – 15 000 | 15 000 – 20 000 |
| Helóták | 35 000 | 70 000 – 105 000 | 105 000 – 140 000 |
Mennyiben magyarázzák ezek az arányok a katonaállam kialakulását?
Rá@dás
Vasnyárspénz és földosztás
A spártai intézményrendszerMiben különbözött a spártai államberendezkedés az athénitól?
A spártai államot két király vezette. Ők két családból származtak, és a tisztség apáról fiúra öröklődött. A királyok vezették a hadsereget, hatalmukat a 28 tagú vének tanácsa (geruszia) korlátozta. A geruszia tagjait 60 évesnél idősebb, megbecsülésnek örvendő férfiak közül választották, és életük végéig töltötték be hivatalukat. A két királlyal közösen üléseztek (ezért mondják, hogy a geruszia 30 tagú), és döntéseiket közösen hozták meg. Náluk is nagyobb hatalommal rendelkezett az öt ephorosz (felügyelő), akiket egy évre választottak. Ők az állam érdekében a királyok döntéseit is felülbírálhatták. Hatalmuknak csak időbeli korlátja volt: egy év elteltével megszűnt hivataluk.
A spártai népgyűlést ugyanúgy ekklésziának nevezték, mint Athénban. A népgyűlés nem szavazott, hanem közfelkiáltással fejezte ki véleményét. Még a vének tanácsának tagjait is közfelkiáltással „választották” meg. A népgyűlés nem ülésezett rendszeresen, csak akkor hívták össze, ha valamilyen ügyben ez szükségesnek látszott.
A spártai nevelésHogyan határozta meg a spártai állam a gyermekek sorsát?
A spártai nevelési rendszert is Lükurgosz feltételezett reformjára vezették vissza. A spártai újszülötteket be kellett mutatni a község véneinek, akik megvizsgálták, hogy életképesek-e. Akit nem ítéltek annak, azt ki kellett tenni a Taügeton (magyarosan: Tajgetosz) hegy egyik völgyében. Megölni nem volt szabad. Azért egy meghatározott helyre tették ki ezeket a gyermekeket, mert onnan elvihette az, akinek nem volt sajátja, vagy rabszolgát akart magának nevelni. A kitett gyermeket így nem elpusztították, hanem az istenekre bízták: ha azok akarták, meg is menekülhetett.
A gyermekkitétel az ókori görögöknél a népességszabályozás kegyetlen módszere volt. A többi államban bárki kitehette nem kívánt gyermekét, ebbe nem szólt bele senki. Spártában azonban a gyermekek nem a szüleiké, hanem az államé voltak, ezért az állam döntötte el, felnevelhetők-e.
A gyermekek hétéves korukig otthon nevelkedtek. A fiúkat attól kezdve közösségekben, rajokban nevelték, amelyeket egy idősebb fiú vezetett, de a felnőtt polgárok ellenőriztek. Tűrniük kellett a koplalást, a hideget és a kemény büntetést, ha nem teljesítették elöljáróik parancsait. Így nevelték a spártaiak az ókor legkeményebb és legfegyelmezettebb katonáit.
A férfiak harmincéves koruktól tölthettek be hivatalt, és hatvanéves korukig kötelesek voltak katonáskodni. Igaz, más munkát nem végeztek, arra ott voltak a helóták és a körüllakók. A férfiak közösen étkeztek, feleségükhöz csak az éjszaka sötétjében szökhettek haza.
A spártai nevelés részeként emlegetett krüpteia (rejtőzködés) számos félreértésre adott okot. A közkeletű elképzelés szerint a katonai kiképzésen részt vevő fiúknak éjszakánként el kellett rejtőzniük, és meg kellett ölniük az utakon talált helótákat. Az egyetlen forrás azonban, amely erről beszámol, azt írja, hogy ez nem a nevelés része volt, hanem ideiglenes intézkedés egy helótalázadás idején. Az éjszakai kijárási tilalmat megszegő helótákat ölték meg az ifjak, amíg a férfiak hadserege a lázadó helóták ellen harcolt.
Spárta volt az egyetlen görög állam, ahol a lányokat is állami nevelésben részesítették. Sportoltak, kórusban énekeltek, és még olvasni is megtanultak. A lányok minden évben meztelenül mutatták be a közösség előtt tornagyakorlataikat. Ez fontos szerepet játszott a párválasztásban is, de abban is, hogy egyetlen lány sem mert elpuhultan mutatkozni az őt szemlélő ifjak előtt. Az edzés célja az volt, hogy az egészséges nők egészséges gyermekeket szüljenek a spártai állam és hadsereg számára. Amíg a férfiak katonáskodtak, az otthoni gazdaság (és az ott dolgozó helóták) irányítása a nők kezében volt.
A krüpteia azt jelentette, hogy az elöljárók a legértelmesebbnek látszó ifjakat időről időre szétküdték a falvakba. A fiúk ilyenkor csak a tőrüket és a legszükségesebb élelmet vihették magukkal. Napközben szétszéledtek, és rejtekhelyeken húzták meg magukat, de éjszaka kimentek az utakra, és megöltek minden helótát, aki kezük ügyébe került. […] Én azonban azon a véleményen vagyok, hogy a spártaiaknál ilyen kegyetlenkedések jóval később fordultak elő, csak a nagy földrengés után, amikor a helóták felkeltek a szabadok ellen, nagy pusztításokat vittek véghez az ország minden részén, és a fővárost már a végső pusztulás fenyegette [Kr. e. 464]. Én nem tudom feltételezni Lükurgoszról, hogy a krüpteiához hasonló aljasságra valaha is képes lett volna, hiszen látom, mennyire emberséges és igazságos volt minden intézkedése. (Részlet Plutarkhosz Lükurgosz című munkájából)
A spártai polgárok a helóták munkájából éltek. Észszerű-e feltételezni, hogy a katonáskodást tanuló ifjak szabadon meggyilkolhatták mások helótáit? Mivel magyarázza Plutarkhosz a szóbeszéd elterjedését? Miért nem tartja a krüpteiát Lükurgosz törvényének? Mennyire elfogadható történelmileg az érvelése?
Lükurgosz igen nagy figyelmet fordított a nők dolgaira. A leányok testét versenyfutással, birkózással, diszkosz- és dárdavetéssel edzette, hogy a jövendő magzat erős, edzett és egészséges szervezetben foganjon és növekedjen, s a nők könnyen viseljék el a gyermekszüléssel járó fájdalmakat. Leszoktatta őket az elpuhult és elkényeztetett életről, és állandó szokássá tette, hogy az ifjak és leányok ruhátlanul vegyenek részt a körmenetekben. Az istenek ünnepein körtáncot jártak, és kardalokat adtak elő, s ilyenkor nézőként jelen volt a város egész ifjúsága. A fiatal lányokat mindez nemes versengésre ösztönözte. Növelte önérzetüket az is, hogy részt vehetnek a legkiválóbbak versengésében. (Részlet Plutarkhosz Lükurgosz című munkájából)
- Miért edzették a spártaiak a lányokat is?
- Jobb lehetett-e lánynak lenni Spártában, mint Athénban?
Kitekintő
A spártai hadsereg
A spártai katonákat a sajátságos életvitel és az állandó kiképzés az ókor legendás harcosaivá tette. Az önfeláldozás a legfontosabb erénynek számított. Egy történet szerint egy anya az első csatába induló fiának egy pajzsot nyújtott át, és így szólt hozzá: „Ezzel vagy ezen!” – ami azt jelentette: vagy térj haza győztesen, vagy ezen hozzanak haza holtan.
Felsorakozott hát az egész hellén hadsereg – a már korábban ott volt és az utóbb érkezett csapatok –, méghozzá a következő hadrendben. A jobbszárnyon állt tízezer lakedaimóni, ebből ötezer volt a spártai, akire harmincötezer könnyűfegyverzetű helóta jutott, vagyis minden spártaira hét helóta. (Hérodotosz a plataiai csatáról; Kr. e. 479)
- Ha a csatában részt vevő 5000 spártai, 5000 perioikosz és 35 000 helóta a valódi népességi arányokat tükrözi, hogyan ábrázolnánk a spártai népesség összetételét körgrafikonon? Vajon pontos lenne-e a grafikon?
- Tudjuk-e, hány föld nélküli, teljes polgárjoggal nem rendelkező spártai élt Spártában?
Legtöbben azt hiszik, hogy a spártai gyalogság szervezete rendkívül bonyolult, valójában ennek az ellenkezője az igaz. A spártai hadrendben az első sorban állnak a tisztek, és mindegyik szakasz el van látva minden szükséges felszereléssel. Olyan egyszerű megtanulni ezt a fölállást, hogy aki képes fölismerni egy ismerős arcot, nem tévesztheti el: egyeseknek az a feladatuk, hogy vezessenek, másoknak meg az, hogy engedelmeskedjenek. A parancsokat a rajparancsnokok, mint a kikiáltók, fennhangon közlik embereikkel, hogy a falanxok kisebb vagy nagyobb mélységben sorakozzanak föl, úgyhogy ezt sem valami nehéz megtanulni. A hirtelen felbukkanó ellenséggel az ütközet kavargásában ugyanilyen rendben fölvenni a harcot már nem olyan könnyű dolog, ehhez csak azok értenek, akiket Lükurgosz törvényei alapján neveltek. (Részlet Xenophón A lakedaimóniak állama című munkájából)
- A spártai államot Lakedaimónnak nevezték. Az athéni Xenophón katona volt, és évtizedekig élt a Peloponnészoszon. Hogyan írja le a spártai nehézfegyverzetű gyalogság működését?
- Ki volt a szövegben megnevezett Lükurgosz?
Összegzés
Okok és következmények
- Miért vált „nem szokványos” berendezkedésű és működésű állammá Spárta?
- Mire vezetett, hogy csak a legidősebb fiú örökölhette a birtokot?
Tények és bizonyítékok
- Milyen kép él a köztudatban Spártáról az írásos források alapján?
- Miben különböznek ettől a régészeti feltárásokon alapuló megállapítások?
Fogalomtár
- ekklészia
- Népgyűlés minden görög poliszban. Az apella használata tévedésen alapult. Apollónt Spártában Apellónnak, ünnepét pedig apelláknak nevezték.