- Miért gyengült meg a királyi hatalom a 15. század közepén?
- Mikor volt korábban jelentős a bárók politikai és társadalmi befolyása?
- Vázoljuk fel az Oszmán Birodalom a 15. század közepéig tartó hódításának főbb állomásait!
- Mit tudtunk meg korábban már a huszita harcmodorról?
Hunyadi János, a hadvezérMelyek voltak a török elleni harc legjelentősebb sikerei és kudarcai?
Magyarország egész népe pártokra szakadt, minden szeretet felbomlott és mindenki a másik vesztére tört. […] Egyetlen egyházi vagy világi méltóság sem hagyta nyugodni a fegyvereket, és egyetlen életkor sem részesítette kíméletben más életkorát, mihelyt ártani tudott. A meghasonlott ország nemesei valamennyien a viszálykodás szellemétől űzve harcra keltek, csupán azért, mert bizonytalan volt, kit illet a királyi cím. Egyesek Ulászló királyt követték, mások Erzsébet királynét és annak fiát igyekeztek előtérbe tolni. És akiknek a hazai haderő nem volt elég, hogy leszámoljanak ellenfelükkel, idegen népből pénzen fogadtak fel – ellenséget. Ez a körülmény aztán nem kis lángot vetett az országban. (Részlet Thuróczy János A magyarok krónikája című munkájából; 1488)
- Érveljünk az egyik, illetve a másik király mellett!
- Mi határozhatta meg a nemesek politikai állásfoglalását?
- Mikor volt korábban hasonló zűrzavaros helyzet?
Habsburg Albert fiát, a csecsemő V. (Utószülött) László személyét a bárók egy része nem fogadta el, a korona körüli viszályok belháborúhoz vezettek. Az udvari párt (Garai–Cillei) V. Lászlót támogatta, míg a rendek a fiatal lengyel királyt, Jagelló Ulászlót hívták meg a trónra. (Ulászló 1434-ben lépett a lengyel trónra, apja az a litván nagyfejedelem volt, aki feleségül vette Nagy Lajos lányát, Hedviget.) I. Ulászlót elsősorban két országnagy, Hunyadi János (szörényi bán) és Újlaki Miklós (macsói bán) támogatta. Hunyadi János még Habsburg Albert uralkodása alatt kapott országos méltóságot, és fegyveres támogatása segítségével I. Ulászló megszerezte a trónt. V. Lászlót édesanyja és hívei a Szent Koronával együtt Bécsbe menekítették, III. Frigyes udvarába.
Hunyadi János politikai és katonai pályafutása I. Ulászló uralkodása idején meredeken felívelt. A király a kitűnő hadvezérre – aki hírnevét a törökellenes harcokban szerezte meg – a Tiszától keletre eső országrész irányítását bízta (erdélyi vajda, temesi ispán és nándorfehérvári főkapitány).
Hunyadi János első nagyobb katonai sikereit az Erdélybe betörő török csapatok felett aratta, majd ellentámadásba lendülve győztes csatát vívott Havasalföldön (1442). Feléledt a remény a török kiűzésére. A pápa keresztes hadjáratot hirdetett, és a kibontakozó támadás, a hosszú hadjárat (1443–44) újabb sikereket hozott.
A sok fényes viadalnak és híres győzelemnek [hosszú hadjárat] az volt a következménye, hogy a törökök császára követeket küldött a királyhoz meg a vajda úrhoz [Hunyadihoz], és a fegyverszünet megkötésén fáradozott. Meg is állapodtak tízévi fegyvernyugvásban. A török császár Szendrő várát és Rácország [Szerbia] többi erődítményét, ahányat csak elvett, visszaadta. A fegyvernyugvást esküvel erősítették meg. Bár sohase tették volna meg! Mert utóbb a fegyverszünetet a király és a vajda úr – Julianus bíboros úr [Giuliano Cesarini], a pápai követ ösztönzésére – megszegte, és emiatt Ulászló király és a vajda úr hadiszerencséje balszerencsére fordult. [Julianus bíboros úr] Azt ígérte ugyanis, hogy a keresztények számos uralkodója siet majd segítségükre […] de ugyanezt ígérgették az uralkodók és az említett országok lakosai is. (Részlet Thuróczy János A magyarok krónikája című munkájából)
- Milyen eredménnyel zárult a hosszú hadjárat?
- Milyen engedményekre kényszerült az Oszmán Birodalom?
- Miért lendültek újra támadásba a magyar csapatok?
Hunyadi a seregével mélyen behatolt Szerbiába, és a bolgár területek felé (Drinápoly) előretörve többször szétszórta a török csapatokat. A téli időjárás azonban visszafordulásra kényszerítette, de a hadjárat után a török békét kért. A béketárgyalások dacára a keresztény világ újabb támadásra biztatta I. Ulászlót. 1444 őszén a királyi sereg Hunyadi vezetésével megint betört az Oszmán Birodalomba, de a létszámát tekintve feleakkora magyar hadsereg súlyos vereséget szenvedett a várnai csatában. Az ütközetben meghalt I. Ulászló, és Hunyadi János is csak nagy nehezen tudott visszatérni Magyarországra.
Itt is, ott is törnek a lándzsák, és lándzsatörés közben sokan lebuknak a lovukról; keményen kavarog a küzdelem. Mindkét részen sokan esnek el, de sokkal többen a törökök oldalán. Egyetlen csapatuk sem tudta feltartóztatni a magyar vitézi bátorság lendületét, sőt hirtelen hátat fordítottak, és megfutottak. […] Ulászló király, látva, hogy az ellenséges lovasság fut, s hogy Murád császár és tábora reszket a félelemtől, a személyének védelmére rendelt csapatot harcba indította, és miközben a vajda úr és a többiek vad küzdelemben csatáztak, megrohanta a császár táborát, teljesen meg akarta semmisíteni. A gyalogosok sűrű csapatai közé ért, azoknak a nagy sokasága rárohant, elnyomta őt csapataival együtt: elesett. És ez nem remélt győzelemhez juttatta a már legyőzött és levert ellenséget, amely már egyáltalán nem reménykedett a győzelemben. (Részlet Thuróczy János A magyarok krónikája című munkájából)
A nándorfehérvári diadalMiért volt létfontosságú Nándorfehérvár megvédése?
Az országot V. László nagykorúsításáig Hunyadi János irányította, előbb a hét országos főkapitány egyikeként, majd korlátozott jogkörű kormányzóként (1446–1452). A kormányzó az ország legnagyobb földbirtokosa lett (mintegy 4 millió hold földterület, 28 vár, 57 mezőváros és kb. 1000 falu felett rendelkezett). Kormányzósága alatt Hunyadi sikertelenül próbálta megtörni a vele ellenséges bárók hatalmát. A király nagykorúsításával (1453) újra a Garai–Cillei-liga került erőfölénybe, bár a Hunyadi-család pozícióját nem tudták megingatni.
Továbbá […] a kormányzó úr azokból a falvakból, amelyek […] törvényesen […] fognak az ország szent koronájára háromolni, amely falvak tudniillik harminckét telket […] foglalnak […] magukban, azok részére, akik az ország szent koronáját híven fogják szolgálni, adományokat osztogathasson. Ha azonban az előbb érintett 32 teleknél többre terjedő városok, mezővárosok és falvak háromolnának […] a szent koronára: azokat nem szabad 32 telkenként széttagolnia vagy felosztania, és azokból 32 telek címe alatt bárki javára is adományt tennie, hanem minden ilynemű várost, mezővárost és falut osztatlanul kell a korona részére fenntartania. (A magyar országgyűlés 1446. évi dekrétumából)
- Mihez volt joga a kormányzónak?
- Mekkora földterület felett nem adományozhatott a kormányzó?
- Milyen szándék húzódott meg a rendelkezések mögött?
Hunyadi János kormányzóként még egy török elleni hadjárattal próbálkozott, ezúttal az albániai felkelőkkel akart kapcsolatot létesíteni, de terve kitudódott, és vereséget szenvedett (második rigómezei csata, 1448). A kudarc rádöbbentette arra, hogy fel kell hagyni az offenzívákkal, és Magyarországnak a védekezésre kell az erejét összpontosítani.
Miután a török 1453-ban elfoglalta Bizáncot, nagyszabású hadjáratot indított Magyarország ellen. A szultáni haderő (II. Mohamed) 1456-ban mintegy 100 ezer fővel Nándorfehérvárt kezdte ostromolni. A várat Magyarország kulcsának tekintették, elfoglalásával szabaddá váltak volna a vízi utak (Duna, Száva), amelyek egy előrenyomuló sereg utánpótlásának biztosításához szükségesek. Nándorfehérvár mögött nem volt erős erődítmény vagy természetföldrajzi akadály, a török a vár kézre kerítésével szinte ellenállás nélkül előrenyomulhatott volna az ország közepéig. A várat néhány ezer fős erővel Szilágyi Mihály (Hunyadi sógora) védte. Nándorfehérvár felmentésére az itáliai Kapisztrán János ferences szerzetes keresztes haderőt toborzott. Seregéhez elsősorban jobbágyok csatlakoztak (25-30 ezer fő). Hunyadi harcedzett banderiális csapatokkal közeledett (10 ezer fő), és a folyón lévő török ostromzárat legyőzve bejutott a várba. A rommá lőtt vár elleni általános török roham visszaverését már ő irányította, az egész napos küzdelemben a védők önfeláldozóan harcoltak. Másnap Kapisztrán keresztesei a Száván átkelve rátámadtak az oszmán-török seregre. A kibontakozó harccal egy időben Hunyadi a várból kitörve ellentámadásba lendült, és elfoglalta az ostromlók ágyúsorát. A szultáni hadsereg vereséget szenvedett, és elmenekült Nándorfehérvár alól. A győzelem jelentős harcászati siker volt, de hadműveleti folytatásra (a menekülő szultáni sereg üldözésére) nem volt lehetőség. A győztesek soraiban rövidesen kitört a pestis, és a járványnak sokan estek áldozatul, köztük Hunyadi János és Kapisztrán János is.
A hajók csatáján győzelmet nyervén, a gróf úr nyomban átkelt a várba, s vigasztalta a csüggedt várkapitányokat [Szilágy Mihály], akik már csak a halált várták.
Új vitézekkel is erősítette a várat. Nagyszámú keresztest is vitt be oda; minthogy ezek közrendű emberek voltak, fegyverforgatáshoz nem értettek, a gróf hadra szoktatta őket, amennyire lehetséges volt.
[…] felvirradt az ostrom tizenötödik napja. […] Dobpergéssel, trombitaszóval, harsány kiáltozással, szilajan támadtak megrohanva a várat, és kegyetlen öldökléssel belsejébe hatoltak. Ámbár a magyarok kevesen voltak […] minden erejükkel védekeztek. […] a magyarok már hátrálni kényszerültek. A magyarok pedig […] új erőre kaptak; kard élével üldözték őket, mígnem a vár rombolására hozott összes hadigép és egyéb ágyú védők nélkül maradt.
A harc nem ért véget a nappal. Ami a vár szűk utcáin folyt, a tágas mezőn folytatódott nagy kegyetlenséggel, mígnem a leszálló éj homálya alatt maga a török császár is megfutott táborából […]
Így esett a török császárnak Nándorfehérvárnál a magyarokkal vívott csatája. (Thuróczy János krónikájából)
Rekonstruáljuk a nándorfehérvári diadal főbb mozzanatait a térkép segítségével! Tekintsük meg a digitális tananyagban szereplő háttéranyagot az ostrom körülményeiről!
Kísérlet a Hunyadi család háttérbe szorításáraMi történt Hunyadi János fiaival?
Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet házasságából két fiú született. A családi örökség várományosa László volt, míg Mátyást (aki 1443-ban született) a neki szánt politikai pályára a humanista nevelő, Vitéz János váradi püspök készítette fel.
Atyjuk halálakor László kezébe került a hatalmas Hunyadi-vagyon, a tíz évvel fiatalabb Mátyás a háttérben maradt. László a tisztségeket és a hozzá tartozó várakat is meg akarta tartani, és emiatt konfliktusba került a királlyal. Hunyadi László tisztázatlan körülmények között fogságba ejtette a Nándorfehérvár alá érkező V. Lászlót, a király kísérőjét (Cillei Ulrikot) pedig meggyilkolták.
Fél évvel később a király kiszabadult, és ígérete ellenére bosszút állt: a Budára érkező Lászlót felségsértés vádjával lefejezték. Mátyást V. László börtönbe zárta, értékes foglyát még Prágába is magával vitte. Az ország újra belháború színtere lett. A Szilágyi Mihály vezette Hunyadi-párt és a király hívei egymás ellen szervezkedtek. A nagy összecsapás azonban elmaradt, mert V. László 1457 novemberében váratlanul meghalt.
Kitekintő
A déli harangszó
A pápai diplomácia egyik fő törekvése a keresztény Európát fenyegető Oszmán Birodalom terjeszkedésének megállítása volt. Nem a pápán múlott, hogy a keresztes hadjáratok meghirdetésére a nyugat-európai országok gyakorlatilag nem reagáltak. 1456-ban az újabb hadjárat kihirdetése mellett a pápa lelki keresztes hadjáratot is indított. Eszerint a bevezetett új harangozás idején minden keresztény embernek imádkoznia kell Istenhez a török veszély elhárítására. Miután a keresztény világ értesült a nándorfehérvári diadalról, a győzelem miatti hálaadásért harangoztak, és a következő évtől a harangozást és az imák elmondását a déli időpontra tették át. 1500-ban a pápai rendelkezés újra a török veszedelem megszüntetéséért kérte a hívek mindennapos imáját a déli harangszó idején. A déli harangozás tovább zengett, a 18. századtól a hívek az újabb veszedelmek elhárításáért imádkoztak.
[…] mivel a jelenben az ellenséges törököknek ez a vihara sürget bennünket, annak megelőzésén minden igyekezetünkkel és minden erőnkkel fáradozunk; […] parancsoljuk és elrendeljük, hogy a papok összesen és egyenként, még ha bíborosi vagy bármely más egyházi rangban tündököljenek is, a világi és szerzetes rendek bármelyikéhez, kivételezetteknek és nem kivételezettekhez tartozzanak, mely szerint – ha miséznek – megemlékezést vegyenek és a pogányok ellen előírt könyörgést mondják, a következőt: […] És hogy minden nép, fajra és nemre való különbség nélkül, ezeknek az imáknak és búcsúknak részese lehessen, megparancsoljuk és elrendeljük, hogy az összes városok, területek és helyek minden egyes templomában a Nona [délután 3 óra] és Vesperas [délután 6 óra] között, tudniillik a Vesperasra harangozás előtt, de azt legalább egy félórával megelőző időpontban, egy vagy több messzehangzó haranggal, hogy jól hallhatók legyenek, minden egyes nap háromszor harangozzanak, ahogy este az Angyali üdvözletre harangozni szokás, és akkor ki-ki az Úr imádságát, azaz a Miatyánkot és az Angyali üdvözletet, vagyis az Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes-t háromszor köteles elmondani. […] (Részlet III. Callixtus pápa apostoli leveléből; 1456. június 29.)
- Milyen alkalomból fogalmazta meg levelét a pápa?
- Mi volt a rendelkezés eredeti célja?
Összegzés
Okok és következmények
- Mikor és miért válhatott Hunyadi János az ország leghatalmasabb urává?
- Milyen célokat szolgáltak Hunyadi balkáni hadjáratai?
- Értékeljük Bizánc elestét Magyarország helyzete szempontjából!
Történelmi nézőpont
- Milyen tulajdonságai és tettei miatt vált nemzetközi hírű hadvezérré Hunyadi János már a maga korában is?
- Mutassuk be a Hunyadiak és V. László közötti konfliktus okait és eseményeit a Hunyadiak szemszögéből!
- Készítsünk egy ünnepi beszédet a nándorfehérvári diadal évfordulójára!