< Előző lecke ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ II. AZ ÓKORI HELLÁSZ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ Következő lecke >

Az első athéni törvényhozókMilyen belső problémákat kellett megoldani?

Az athéni mitikus hagyomány szerint egy király, Thészeusz egyesítette a várost több kis faluból. Athén azonban a királyság megszűnése után az eleinte tíz, később az egy évre választott arisztokrata arkhónok vezetésével lépett be a történelembe. A kilenc arkhón egyikéről nevezték el az évet, egy másik a főbb papi tisztségeket intézte, míg a harmadik a hadsereget vezette. A hat további arkhón a törvényeket felügyelte.

Az athéni hagyomány szerint Thészeusz király egyesítette a várost több kis faluból. A királyság megszűnése után az eleinte tíz, később egy évre választott arisztokrata arkhónok vezették Athént. A kilenc arkhón egyikéről nevezték el az évet, egy másik a főbb papi tisztségeket intézte, míg a harmadik a hadsereget vezette. Hatan a törvényeket felügyelték.

A törvények írásos rögzítésével Kr. e. 621-ben Drakónt bízták meg. A későbbi hagyomány szigorúnak tartotta törvényeit (innen ered a drákói szigor kifejezés). Legtöbb törvényét Szolón eltörölte, csak a vérbosszú ellen hozottat tartotta meg. A bíráskodást a családok, nemzetségek kezéből a bíróságokéba helyezte (azaz a gyilkost tilos volt bosszúból megölni). Drakón törvénye a vérbosszú tiltásával, illetve a vizsgálati szakasz, valamint az ítélkezés különválasztásával rendkívül jelentős újítást jelentett. A tettes és a család kiegyezésének biztosításával pedig őrködött a társadalmi béke fölött. A volt arkhónokból álló bíróság, az areioszpagosz Drakón után jött létre.

Az arisztokratikus Athénban a gazdagok parcellákra osztott földjeit félszabad szegény parasztok művelték, akik a termés egyhatodát beszolgáltatták a földbirtokosoknak. Ha elmaradtak a beszolgáltatással, adósságba sodródtak, és vagy őket, vagy családjukat el lehetett adni rabszolgának.

Szolón Kr. e. 594-ben két célt tűzött ki maga elé: a zúgolódó szegény parasztokat fel akarta szabadítani nehéz helyzetükből, és polgárjogban részesíteni őket, valamint el kívánta törölni az adósrabszolgaságot. Szolón törvényét a nép teherlerázásnak nevezte el. A hatodosokból polgárok lettek, akik részt vehettek a népgyűlés és az újonnan létrehozott esküdtbíróság (héliaia) munkájában. Vezető tisztségeket azonban nem tölthettek be. Földet sem osztottak számukra, így napszámosként, kézművesként vagy a hajókon evezősként kereshették meg kenyerüket. A külföldre eladott adósokat visszavásárolták. Az arisztokraták a birtokaikon gabona helyett olajfa- és szőlőültetvényeket telepítettek, az olajat és bort exportálták, a gabonát pedig olcsón szerezték be külföldről.

Az arkhónok választását Szolón szintén megreformálta. Eddig csak az arisztokrata családok tagjai tölthettek be vezető tisztségeket. Szolón a származás helyett a vagyont tette a hivatalviselés alapjának. A vagyoni cenzus (vagyonbecslés) alapjául az egyévi jövedelem számított. A vagyoni cenzus alapján létrejött vagyoni osztályok a korábban is meglévő katonai beosztás nevét örökölték meg.

Az athéni türanniszMiként tudott Peiszisztratosz egyeduralmat szerezni?

Athénban három vezető nemzetség küzdött a legnagyobb befolyásért, és közülük Kr. e. 560-ban Peiszisztratosz került ki győztesen. Ellen­felei száműzetésbe vonultak. A türannisz (egyeduralom) tehát az arisztokrata nemzetségek belső harcainak eredményeként jött létre, és nem a démosz segítette hatalomra. A nem arisztokraták és nem dúsgazdag polgárok még Szolón reformja után sem szólhattak bele a hatalmi küzdelmekbe. A türannosz ugyanakkor kedvezményeket adott a népnek (például látványos vallási ünnepségek és sportversenyek megszervezése, valamint a színházi bemutatók támogatása).

Peiszisztratosz nevéhez fűződik az első vízvezeték kiépítése, amely az agora közkútját látta el mindenki számára hozzáférhető friss vízzel. A templomépítkezések nemcsak a várost díszítették, hanem a polgárok számára munkalehetőséget is biztosítottak.

A türannisz így is rövid közjátékot jelentett a görög történelemben: Athénban mindössze ötven évig tartott, de sehol sem állt fenn száz évnél hosszabb ideig. Az egyeduralmat minden esetben a türannosszal szemben álló arisztokrata családok döntötték meg. Ehhez olykor külső segítséget is igénybe vettek. Athénban Kr. e. 510-ben Kleiszthenész családja a spártaiak segítségével űzte el Peiszisztratosz fiát, Hippiaszt, aki a perzsákhoz menekült.

Kleiszthenész reformjaMiben különbözött Kleiszthenész és Szolón rendszere?

Athénban a vezető arisztokrata családok hol együttműködtek, hol pedig megpróbálták kiszorítani egymást a hatalomból. A türannisz bukása után Kr. e. 508-ban Kleiszthenész a népre támaszkodva került hatalomra. Kleiszthenész továbbvitte a reformokat, a polgárjogot – a történelemben először – nem az arisztokrata származáshoz vagy a vagyonhoz, hanem a lakóhelyhez kötötte. Igaz, a hivatalviselés jogát ő is az 500 mérősökre korlátozta.

A kleiszthenészi reform a polgároknak nemcsak a politikai életben, hanem a hadseregben is kijelölte a helyét. A nehézfegyverzetű gyalogosok továbbra is azok közül kerültek ki, akik meg tudták vásárolni a fegyvereket. Minden phülé saját csapatot állított, amelynek az élén az évente választott tíz sztratégosz (hadvezér) állt.

Kleiszthenész a legfőbb hatalmat az ötszázak tanácsának (bulé) és a népgyűlésnek (ekklészia) a kezébe adta. Az ötszázak tanácsának tagjai a népgyűlés elé kerülő kérdésekben döntöttek, és a javaslatot csak akkor bocsátották az ekklészia elé szavazásra, ha az nem volt törvénytelen (törvény-előkészítő testület). A törvények akkor váltak érvényessé, ha a népgyűlés megszavazta őket. Minden polgár részt vehetett a népgyűlés és az esküdtbíróságok munkájában. Az esküdtbíróság népbíróságként ítélkezett (a 6000 fős testületből 500 fős bíróságokat sorsoltak, tagjai egyénileg szavaztak a vádlott bűnösségéről vagy ártatlanságáról). A hagyomány tévesen Kleiszthenész nevéhez fűzi a cserépszavazás, az osztrakiszmosz bevezetését.