< Előző lecke ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ II. AZ ÓKORI HELLÁSZ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ Következő lecke >

A görög nők életeMilyen különbségek voltak a nők és a férfiak jogai között?

A görög társadalomban a nők rendelkeztek polgárjoggal, mivel a törvények értelmében csak az lehetett polgár, akinek apja is, anyja is athéni polgárjoggal rendelkezett. A nők – ha nem volt fiútestvérük – a földbirtokot és a házat is örökölték, de szigorú törvények vonatkoztak rájuk. A politikai életbe nem szólhattak bele, üzletet (például a piacon) csak egy mérő gabona áráig köthettek.

A nők apjuk gyámsága alatt álltak, amíg férjhez nem mentek, utána a férjük gyámsága alá kerültek. Otthon a háztartást, a családi gazdaságot vezették, amíg a férfi a földet művelte, pásztorkodott, iparoskodott, vagy kereskedőként járta a tengereket. A nők így egymás társaságában éltek, a gazdagabb családokban egy-két rabszolga is segítette munkájukat. A lányokat az anyjuk nevelte, és nagyon korán, 13–15 éves korban férjhez adták őket.

A nők szakmát is tanulhattak. A bábákon kívül több orvosnő feliratát is ismerjük, sőt még a filozófusok között is akadt asszony. Rövid ideig éltek, mivel a korabeli egészségügyi viszonyok között a terhesség és a szülés komoly kockázatot jelentett számukra.

Metoikoszok és rabszolgák

Az athéni társadalom részét képezték a metoikoszok (jelentése: ’együtt lakók’, a városban tartósan letelepedett idegenek), akik részben ipari tevékenységet folytattak, részben kereskedtek. Az athéniakkal együtt katonáskodtak. Számos nagyon gazdag ember is volt közöttük, politikai jogokkal mégsem rendelkeztek. Mások házát bérelték, és a földtulajdonból is ki voltak zárva, még ingatlant sem szerezhettek. A metoikoszok tehát nem voltak polgárok.

A felszabadított rabszolgák jogállása hasonló volt a metoikoszokéhoz. Sok gazdag ember tartozott közéjük, de sem polgárjoggal, sem ingatlanszerzési joggal nem rendelkeztek.

A rabszolgák pontos számáról nincsenek adataink. A tehetősebb családoknál 3–5 rabszolga dolgozott, a legnagyobb számú rabszolgát ipari üzemek és bányászati vállalkozások tulajdonosai birtokolták. Náluk 50–120 rabszolga is tevékenykedhetett. A rabszolga beszélő szerszámnak minősült, piacon lehetett adni-venni, mint egy állatot vagy egy szerszámot. Ha valaki megölt vagy megcsonkított egy rabszolgát, tulajdonosa számára kártérítést kellett fizetnie, mivel annak vagyonában okozott kárt.

A gyermekkor és az iskola Miben különbözött a lányok és a fiúk nevelése?

Az ókori világban a gyermekkor rövidebb ideig tartott, mint ma. Ijesztően nagy volt a gyermekhalandóság: minden második gyermek még azelőtt meghalt, hogy megérte volna a hatodik születésnapját. Ha egy házban kisfiú született, olajkoszorút akasztottak ki az ajtóra, ha pedig kislány, gyapjút, mivel a fonás a nők feladata volt. Nevet azonban csak tíznapos korukban adtak a gyermekeknek, mivel sokan úgysem érték meg ezt a napot. A névadáshoz összehívták a rokonokat és a barátokat, és a szülők megvendégelték őket. A kisgyerekek 7–8 éves korukig édesanyjukkal maradtak, és otthonukban nevelkedtek.

A görög gyermekek napjainak nagyobb részét, éppen úgy, mint ma, a különféle játékok töltötték ki. Sok játékuk maradt fenn, többnyire gyermeksírokban, ahová az elhunyt gyerekek kedvenc játékait is eltemették. A lányok a legtöbb városban otthon nevelkedtek, és anyjuktól, nőrokonaiktól lesték el a háztartás fortélyait. Nagyon korán, 13–15 éves korukban férjhez adták őket, mivel egy szegényebb háztartás számára nagy terhet jelentett a lányok nevelése. A fiúk ugyanis már korán beálltak segíteni a mezőgazdasági munkákba, a lányoktól azonban senki sem várhatta el, hogy szántsanak, vagy ökörfogatot hajtsanak.

Nem sok forrással rendelkezünk arra nézve, hogy a Kr. e. 5–4. században hogyan zajlott az oktatás azok számára, akiket iskolába járattak a szüleik. Állami iskolarendszer ugyanis Spárta kivételével nem létezett. A tanító vállalkozók havi díját a szegényeknek nem volt könnyű előteremteniük. A gazdagabb gyerekeket külön pedagógus (gyermekvezető) rabszolga kísérte az iskolába, nehogy útközben kereket oldjanak, vagy bántódásuk essék. Iskolába nemcsak fiúk, hanem kislányok is járhattak, ha szüleik meg tudták fizetni az árát. Az igazán gazdag családok házhoz járó nevelőt fogadtak. A makedón király például a nagy filozófust, Arisztotelészt bízta meg fia, a későbbi Nagy Sándor nevelésével.

Az órák az agora vagy egy tornacsarnok valamelyik szobájában folytak. Az írás-olvasás mellett kívülről meg kellett tanulni egy homéroszi eposz több száz sorát. Az oktatás kiterjedt a matematika és geometria alapjaira is. A hajózás miatt a csillagászat alapjait is el kellett sajátítani, hogy a csillagos ég alapján tájékozódni tudjanak. Ez tette lehetővé, hogy hazataláljon, akit egy vihar messzire sodort a hajójával. Nagy hangsúlyt fektettek a zeneoktatásra. Aki nem játszott valamilyen hangszeren, az műveletlen embernek számított.

A testnevelés ugyancsak alapvető volt. A városokban több tornacsarnok, úgynevezett gümnaszion állt, amelyekben a fiúk megtanulták a birkózás, az ökölvívás, a gerelyhajítás és más olümpiai sportágak szabályait. A legtöbb sport a katonáskodásra készítette föl őket. A fiúknak tizennyolc éves koruktól egy év katonai kiképzésen, majd egy év határőri szolgálaton kellett átesniük. A lányok Spárta kivételével nem sportoltak, de lányiskolák több helyen léteztek. Ezekben írni-olvasni, énekelni, zenélni, táncolni tanultak, és a háztartási ismereteket is elsajátíthatták. Az így képzett lányok könnyebben találtak férjet maguknak. Mindezt természetesen csak a gazdagok engedhették meg maguknak.

A mindennapok ünnepei Milyen görög szokások különböztek a maiaktól?

A születésnapot és a névnapot nem ünnepelték. A születésnapot a perzsák már megülték, erről a görög történetírók is beszámolnak, de furcsa szokásnak tartották. Igazi családi ünnep csak egy volt, amikor három napon keresztül együtt volt a legtágabb család. Az első napon a halottakra emlékeztek, a másodikon többször is lakomáztak, majd a harmadik napon a hivatalos nyilvántartásba beírták a három- vagy négyéves fiúk neveit.

Az ünneplés része volt minden alkalommal a borozás, amit szüm­poszionnak, vagyis együtt ivásnak neveztek. Ezen csak férfiak vehettek részt, olykor azonban zenekíséretet is nyújtó prostituáltak is hozzájárultak az este kiteljesedéséhez. A férfiak nem székeken ültek, hanem heverőn, féloldalukra dőlve lakomáztak és iszogattak. Ivás közben meghatározott témára verset írtak, amelyhez mindenkinek egy-egy sort hozzá kellett fűznie, miközben a borosedényt is körbeadták. A filozófiai kérdések megtárgyalása mellett azonban kötetlen beszélgetésekre és mutatványosok szereplésére is sort keríthettek. A színházi előadásokat Dionüszosz ünnepein tartották.