- Milyen következményekkel jártak a járványos betegségek?
- Hogyan védekeztek ellene?
- Keressünk példákat olyan könyvekre vagy filmekre, amelyek a százéves háborúról és Jeanne d'Arcról (zsán dárk) szólnak!
Nyugat-Európa válságaMilyen válságtünetek jelentkeztek a 14. században?
Nyugat-Európa fejlődése a 14–15. században megtorpant, a korszakot végigkísérték a különböző járványok és háborúk. Az elmúlt évszázadokban művelés alá vont, rosszabb minőségű földterületek kimerültek. Egyes térségekben újra felütötte fejét az éhínség, és a termelésnek az átlaghőmérséklet csökkenése és a csapadékosabb időjárás sem kedvezett. Az éhezéstől legyengült szervezet kevésbé tudott ellenállni a betegségeknek, járványoknak.
A 14. század közepén a nagy pestisjárvány végigpusztította Európát. A kórt genovai hajósok hozták be a Krím félszigetről (1347–48), és a betegség a távolsági kereskedelem útvonalain gyorsan elterjedt. A pestis ellen nem tudtak védekezni, a betegség továbbterjedését a városok rossz higiéniai viszonyai még jobban felerősítették. A falvakban az emberek mellett az állatok is tömegesen pusztultak. A sűrűn lakott régiók (például Észak-Itália, Champagne, Flandria, Dél-Anglia) népessége megfogyatkozott, Európa lakossága mintegy 15-20 millió fővel csökkent. A pestis Kelet-Közép-Európára is átterjedt, ám az itteni, alacsonyabb népsűrűségű területet kevésbé sújtotta.
Az Úr 1348. évében földünknek szinte egész területén oly halál dühöngött, amilyenhez fogható igen ritkán volt ismeretes. Az élők valóban alig győzték eltemetni a holtakat, vagy borzalommal elkerülték őket. Oly nagy iszonyat fogott el szinte mindenkit, hogy alig jelentkezett valakin egy seb vagy daganat, rendszerint a hónaljában vagy lágyékán, az áldozat máris minden segítség nélkül maradt, sőt rokonai is elhagyták. Az apa fekhelyén hagyta fiát, és a fiú az apját. Nem is csoda, hiszen amikor egy-egy házban valakit e baj ledöntött a lábáról és végzett vele, gyakran megesett, hogy a többi ott lakó is mind fertőzést kapott, és meghalt ugyanoly hirtelenül, mi több: hallani is szörnyű, de a kutyák, macskák, kakasok, tyúkok és a többi háziállatok is mind ugyanígy jártak. Az egészséges emberek pedig a rémülettől űzve menekültek, így aztán az ápolás hiánya következtében olyanok is sokan meghaltak, akik egyébként talán megmenekültek volna. (Részlet VI. Kelemen pápa élettörténetéből)
- Mi tette félelmetessé a pestist az emberek számára?
- Milyen hatást váltott ki egyesekből?
- Vitassuk meg, mit gondolhatott a kor embere a pusztító betegségről!
- Nézzünk utána, mi okozza a pestist, és milyen fajtái vannak!
Rá@dás
A templomosok „átka” és a százéves háború okai
A százéves háború (1337–1453)Milyen jellemzői voltak az elhúzódó háborúnak?
Az egymással rokonságban lévő angol és francia dinasztiák vetélkedése a középkor egyik legnagyobb háborújához vezetett. A kibontakozó hadműveletekben két eltérő harcmodorú sereg csapott össze. Az angolok gyalogosan küzdő íjászosztagainak nyílzápora félelmetes csapásmérő erővel bírt. Velük szemben a franciák a lovagi hadviselés (nehézfegyverzetű, zárt sorokban támadó lovasalakulatok) rohamát próbálták alkalmazni. A háború csataterein már megjelentek a tűzfegyverek is, de a korabeli ágyúk még kevésbé voltak hatékonyak. A háború első nagyobb csatái elsöprő angol sikereket hoztak (például Crécy, 1346), így III. Edward serege Franciaország jelentős részét megszerezte. Az elhúzódó hadműveletek miatt a népességet járványok és éhínségek pusztították (hosszú várostromok, parasztfelkelések). A harcokat gyakran fegyverszünetek és átmeneti békék szakították meg.
Ezen a szombaton reggel a francia király [VI., Valois Fülöp] is elindult Abbeville-ből, és kibontott zászlókkal lovagolt az ellenség ellen. És bizonyára szép látványt nyújtottak ezek a nemesen felöltözött, gazdagon feldíszített urak, a lobogó zászlók és a mezőkön átlovagoló megszámlálhatatlan csapatok. […] Mikor a zivatar elmúlt, a genuaiak [genovai számszeríjászok] és a gyalogkatonák a vezér parancsára a csatasor elé állottak oly közel az angolokhoz, hogy egymásra lőhessenek. És az angol íjászok csakhamar legyőzték és megszalasztották a genuaiakat és a gyalogkatonákat; de a francia urak csapatai annyira égtek a vágytól, hogy előrenyomuljanak és az ellenséggel szembeszálljanak, hogy senki sem ügyelt semmi parancsra, s úgy rohantak előre rendetlenül és összevegyülve, hogy a genuaiakat egészen bezárták maguk és az angolok közé. […] Így a gyönge lovak a földre zuhantak, majd az erősek is az elesettek közé hullottak, s azok, akik hátul voltak, nem törődtek a tolongással, s ők is azok közé zuhantak, kik a földön hevertek. Viszont az angol íjászok oly sűrűn és szakadatlan lőttek azokra, kik állottak, hogy a lovak a nyílvesszőktől megsebesítve egészen megvadultak. Egyik nem akart előre menni, a másik előre rohant, a legtöbb egészen megvadult, mások félelmükben a nyilaktól uraik akarata ellenére megfordultak, az erősen megsebesültek pedig a földre zuhantak. És az angol páncélos vitézek, kik gyalog voltak felállítva, előrenyomultak, utat törtek maguknak a franciák között, kik sem magukon, sem lovaikon nem tudtak segíteni, s tőrrel, csatabárddal és rövid, erős karddal felfegyverkezve, úgyszólván ellenállás nélkül ölték az embereket, mert ezek nem segíthették egymást, és mozdulni se tudtak, egyik a másik miatt. Soha nem esett ily nagy vereség, és soha el nem veszett annyi derék ember oly rövid idő alatt. És a franciák e nagy szerencsétlensége éjjelig tartott, mert az éj elválasztotta a küzdő feleket. (Froissart kortárs francia történetíró leírása a crécyi csatáról; 1346)
- Mi jellemezte az angol, és mi a francia seregek harcmodorát?
- Milyen fegyverekkel küzdöttek a szemben álló felek?
- Miért tudtak győzni az angolok?
A 15. század első évtizedeiben Franciaország nehéz helyzetbe került, nagy részét az angolok ellenőrzésük alá vonták, míg a keleti területeket a velük szövetséges Burgundia szállta meg. A franciákat Jeanne d’Arc (ejtsd: zsán dárk) színre lépése mentette meg. A látomásaira hivatkozó tizenéves parasztlány önbizalmat adott a franciáknak. A páncélruhába öltözött lány egy kisebb osztag élén felmentette az angolok által ostromolt Orléans (ejtsd: orlean) városát (1429), majd egy gyors hadmozdulattal felszabadította a franciák koronázóvárosát (Reims).
Anglia királya és ön, Bedford hercege, aki a francia királyság kormányzójának mondja magát […]. Szolgáltassák ki a Szűznek, akit Isten, az ég királya küldött ide, mindama kiváltságos városok kulcsait, melyeket önök elfoglaltak és erőszakkal bírnak Franciaországban. […] Önök pedig íjászok, nemesek és közrendűek hadinépe, akik Orléans városa előtt állnak. Isten hírével menjenek vissza hazájukba, mert ha nem így cselekszenek, úgy hírt fognak hallani a Szűzről, aki csakhamar meglátogatja majd önöket, az önök nagy kárára. Anglia királya! Ha nem így cselekednék, tudja meg, hogy hadvezér vagyok és bárhol Franciaországban találkozom embereivel, meneszteni fogom őket onnan, akár akarják, akár nem. Ha engedelmesek, megkegyelmezek nekik, de ha makacskodnak, megöletem valamennyit. Istennek, az ég királyának akaratából jöttem ide, teljes szívvel és lélekkel avégett, hogy egész Franciaországból kiűzzem önöket, és mindazokat, akik árulást, bajt és kárt akarnak hozni a francia királyságra. […] Válaszoljon tehát: Orléans városában kíván-e békét. De ha ezt nem tenné, úgy csakhamar emlékeztetni fogom erre, az ön nagy kárára. (Jeanne d’Arc levele Bedford herceghez, az Orléans-t ostromló angol sereg főparancsnokának; 1429)
- A levélben a középkorra jellemző formulák találhatók. Keressünk meg néhányat közülük!
- Vitassuk meg, mennyire vehették komolyan a levelet az angolok!
- Hogyan próbálta lelkesíteni Jeanne d’Arc a franciákat?
Jeanne d’Arc sikerei felélesztették a nemzeti öntudatot, és megfordították a háború menetét. A franciák Isten küldöttének, az angolok és az angolpártiak eretneknek tartották. Sorsa rövidesen megpecsételődött, az ellenség fogságába került, ahol máglyán megégették (1431). Halála ellenére a franciák folytatták az ellentámadást, és 1453-ban a százéves háború az angolok vereségével zárult.
A katolikus egyház válságaMiért gyengült meg a katolikus egyház az időszakban?
A Szentszék, amely megnyerte az invesztitúraharcot a Német-római Birodalommal szemben, a francia király befolyása alá került a 14. században. IV. (Szép) Fülöp elérte, hogy a pápa áthelyezze Avignon (ejtsd: avinyon) városába a székhelyét. Az „avignoni fogság” (1309–1377) alatt az egyház egyre világiasabb életmódot folytatott, miközben elsősorban a francia politika irányvonalát támogatta. Az „avignoni fogság” fényűző időszaka után a Rómába visszatérő pápaság súlyos válságba került. Előbb a bíborosok megosztottsága miatt kettős pápaválasztás történt (1378), és az egyik pápa továbbra is önálló udvartartást vezetett Avignonban. A kialakuló nyugati egyházszakadást a nagyhatalmak ellentétei felerősítették. A zűrzavaros helyzetet a pisai zsinaton szerették volna rendezni (1409), de nemhogy a két pápa nem mondott le, de harmadikként még egy új pápát is választottak.
A végletesen megosztott katolikus világ válságát a kor német uralkodója (egyben magyar királya), Luxemburgi Zsigmond oldotta meg. Egy újabb egyetemes zsinatot hívott össze, ahol hosszas diplomáciai egyeztetést követően lemondatta a három pápát, és egy új, mindenki által támogatott pápát választottak (konstanzi zsinat, 1414–18).
Kitekintő
Jeanne d’Arc halhatatlansága
1429-ben a tizenhét éves Jeanne d’Arc látomásaitól hajtva megjelent VII. Károly udvarában. A fiatal lány az egyházi bíróság előtt is bizonygatta látomásainak isteni eredetét. A katonák hinni akartak neki, így a páncélruhát öltött Jeanne d’Arc egy kisebb csapatot kapott a királytól, amellyel felmentette a szorongatott Orléans-t. A francia sereg önbizalmát visszanyerve ellentámadásba lendült, és egész Franciaországban elterjedt a csodatevő szűz híre. Az emberek remélték, hogy Isten megelégelte a háborút, és hírnöke segítségével kiűzhetik az angolokat.
A következő évben Jeanne d’Arc az angolokkal szövetséges burgundiak fogságába esett, akik átadták őt az angoloknak. (A Burgundiai Hercegség a 14. században jött létre, az egyik francia király adományozta a területet negyedszülött fiának. Burgundia a hataloméhes hercegek miatt Anglia szövetségesévé vált, annak ellenére, hogy francia nyelvű volt. A hercegek a francia királyok – saját unokatestvéreik – rovására próbálták kiterjeszteni a hatalmukat.) Az elfogott lányt az angolok eretnekséggel vádolták, rá akarták bizonyítani, hogy cselekedeteit nem Isten irányítja. A megfélemlített lány előbb elismerte tévedését, majd újra férfiruhát öltött, így visszaeső bűnösként égették meg. VII. Károly kísérletet sem tett Jeanne d’Arc kiszabadítására, az egyház csak évtizedekkel később ismerte be a per szabálytalanságait. A francia nemzeti ébredés szimbolikus alakját 1920-ban szentté avatták.
Összegzés
Változás és folytonosság
- Miért nevezik a történészek a középkor utolsó évszázadait hanyatlónak?
- Miben tért el az időszak az előző évszázadoktól?
- Hogyan alakult a pápai főhatalom helyzete a 14–15. században?
Történelmi interpretáció
- Jeanne d'Arc a francia nemzeti büszkeség és ellenállás jelképévé vált a későbbi korokban. Vitassuk meg, miért volt alkalmas a története erre a célra!