- Idézzük fel az irodalomórán tanultakat Katona József Bánk bán című drámájáról!
- Hogyan jelenik meg a műben II. András király és Gertrúd királyné?
- Mivel vádolják a magyar nagyurak Gertrúdot?
II. András (1205–1235)Miért gyengült meg a királyi hatalom ereje és tekintélye II. András idején?
III. Béla halála után idősebbik fia, Imre örökölte a trónt, de öccse, András nem fogadta el a helyzetet. Rövidesen hercegi területeket szerzett (Horvátország, Dalmácia), ahonnan folytatta a viszálykodást Imrével. Az áldatlan állapotok során a két testvér egyre gyakrabban birtokok adományozásával gyűjtött híveket magának. A hataloméhes Andrást semmi sem fogta vissza. Bár apja keresztes hadjárat megindítására kötelezte, az örökölt pénzt az Imre elleni szervezkedés során eltékozolta.
Miután II. András (1205–1235) trónra lépett, uralkodásának első évtizedeit a mértéktelen birtokadományozások (vármegyék, királyi birtokok) kísérték. Az örökbe adott birtokokkal a király a híveit jutalmazta, és úgy gondolta, lemondhat a domaniális jövedelmekről. II. Andrást merész külpolitikai tervek vezérelték, folyamatosan hadjáratokat vezetett az orosz területre (Halics ellen), de csak átmeneti sikereket ért el. A költséges hadjáratokat a befolyó regálejövedelmekből kívánta fizetni. A pénzjövedelmekre alapozott királyi gazdaságpolitikát egy új hivatalnok, a tárnokmester irányította. Az új bevételi források (rendkívüli adó, kereskedelmi vám, kamara haszna) mellett megjelent a bérleti rendszer is.
Az uralkodó egyes monopóliumok, mint például a pénzverés, a sókivitel, illetve vámhelyek bérbeadásával évi készpénzbevételhez jutott, miközben a zsidó vagy muzulmán származású bérlők egyre nagyobb haszonra próbáltak szert tenni.
A belpolitikában ezalatt II. András feleségének, Gertrúdnak (a meráni őrgróf lányának) a rokonai kerültek egyre jelentősebb pozíciókba. Az idegenek térnyerése miatt elégedetlen nagyurak Bánk nádor (korábban bán) vezetésével összeesküvést szőttek a királyné ellen, melynek során Gertrúdot meggyilkolták (1213). Az éppen halicsi hadjáratot vezető király a lázadók nagy részét nem vonta felelősségre, ami hatalmának gyengeségét jelezte. II. András legmerészebb vállalkozása a pápa által sürgetett szentföldi hadjárat (1217–18) volt. A hadjárat magas kiadásokkal járt, és a Szentföldön a magyar erők nem értek el látványos sikereket. Az uralkodó egy elszegényedett és elégedetlen országba tért vissza.
András király ezután a pápa úr parancsára meglátogatta a Szentföldet. Ezt a parancsot akkor kapta, amikor még herceg volt […] Ő ugyanis apja fogadalmát teljesítette és váltotta valóra. És ott, a Szentföldön, Babilónia szultánjával szemben a keresztények seregének kapitányává és vezérévé teszik meg, és ezután dicsőséges győztes lesz. Három hónapig maradt ott. Végül a királyi kincstárat kiürítve megszerzi különböző szentek ereklyéit: Szent István első vértanú koponyáját, Szűz Szent Margit koponyáját, Szent Tamás apostol és Szent Bertalan jobb kezét, továbbá Áron vesszőjéből egy darabot, és egyet azon hat korsó közül, amelyekben Krisztus a vizet borrá változtatta, és még sok mást is, amit csak akkor össze tudott szedni. (II. András szentföldi hadjáratának leírása a Képes krónikában)
- Miért indult szentföldi hadjáratra II. András?
- Mennyire tekinthető sikeresnek a hadjárat?
Az AranybullaMilyen fontos jogokat rögzítettek a dokumentumban?
A 13. századra a nagybirtokos bárói réteg megerősödött, a vezető családok kihasználták a dinasztia viszálykodásait, és egyre jelentősebb befolyásra tettek szert az ország irányításában. A szolgákat gyakran felszabadították, de ez csak jogi felemelkedést jelentett számukra, hiszen továbbra is terményjáradékot kellett fizetniük. A szabadok alsó rétege nagyrészt lesüllyedt az alávetettek közé, de megőrizte személyi szabadságát (szabad költözködés).
Az egykori vitézeket a korabeli oklevelek királyi szerviensként (serviens regis: ’a királynak szolgáló’) emlegették. A szerviensek módosabb, földbirtokkal rendelkező közszabadok voltak, akik csak a király vezetése alatt vonultak hadba, és az uralkodói joghatóság alá tartoztak. Helyzetük II. András korában megrendült, a birtokadományozások miatt félő volt, hogy a bárók teljes függésbe vonják őket.
Hasonlóan bizonytalan helyzetbe kerültek a várjobbágyok is a királyi birtokok magánföldesúri kézbe juttatása miatt. Az ország gazdasága még nem volt elég fejlett ahhoz, hogy a kiadásokat a regálejövedelmek fedezzék. A király sikertelen hadjárataival (Halics, Szentföld) jelentős államadósságot halmozott fel.
Az új berendezkedés intézkedései széles társadalmi elégedetlenséget váltottak ki, amely a világi birtokosok országos mozgalmába torkollott. A királyi politikát ellenző bárók fellépése meghátrálásra kényszerítette az uralkodót, hiszen a királyi szerviensek és a várjobbágyok tömegei felsorakoztak mögéjük.
Az 1222-ben kibocsátott Aranybulla egyezménye a kiváltságos rétegek helyzetét évszázadokra megerősítette. A rendelkezések három csoportba sorolhatók: biztosították a szerviensek érdekeit (például adómentesség, személyi szabadság, hadviselés szabályozása, szabad végrendelkezés stb.), kedveztek a báróknak (például külföldiek háttérbe szorítása, birtokadományozás leállítása), és II. András ígéretet tett az új berendezkedés politikájának beszüntetésére (például bérleti rendszer felszámolása, pénzrontás tilalma) is, illetve az országba érkező külföldi bárók háttérbe szorítására.
Az Aranybulla ellenállási záradékot is tartalmazott, amely feljogosította az egyházi és világi főurakat a királlyal szembeni fellépésre, ha az uralkodó nem tartaná be az ígéreteit. Csakhogy II. András 1222 után sem változtatott addigi politikáján, így elhúzódó belpolitikai válság kezdődött. Az egyház fellépése nyomán megújították az Aranybullát (például a tizedet újra pénzben szedhetik), de az uralkodó elutasította az együttműködést. Az esztergomi érsek kiközösítette a királyt, és a feloldozás után újabb jogbővítés aláírását érték el (beregi egyezmény, 1233).
2. Azt is akarjuk, hogy sem mi, sem a mi utódaink valamely hatalmas kedvéért szervienseket soha el ne foghassanak, vagy azok birtokait fel ne dúlják, hacsak előbb meg nem idézték, és bírói úton el nem ítélték őket.
3. Úgyszintén: semmiféle adót, sem „szabad dénárokat” nem fogunk szedetni a szerviensek birtokai után, sem az ő házaikba vagy falvaikba nem szállunk, hacsak nem hívnak bennünket.
4. Ha valamely szerviens fiú nélkül hal meg, birtoka negyedrészét leánya örökölje, a többiről úgy intézkedjék, ahogy akar. És ha váratlan halál folytán intézkedni nem tud, rokonai örököljék, akik hozzá közelebb állnak. És ha egyáltalán semmi nemzetsége sincs, a király fogja azokat birtokába venni. […]
7. Ha pedig a király az országon kívül akar hadat vezetni, a szerviensek ne tartozzanak vele menni, csak az ő pénzén, és visszatérése után rajtuk hadbírságot ne szedjen. Ha azonban az ellenség részéről jön sereg az országba, mindnyájan egyetemlegesen menni tartozzanak. Úgyszintén, ha az országon kívül megyünk is haddal, mindazok, kik ispánságokat bírnak, vagy tőlünk pénzt kapnak, menni tartozzanak. […]
11. Ha vendégek, tudniillik előkelő emberek jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül [királyi tanács] méltóságra ne emeljék őket. […]
16. Egész megyéket vagy bármiféle méltóságokat örök tulajdonul vagy birtokképpen nem adományozunk.
17. Azoktól a birtokoktól, melyeket valaki igaz szolgálattal szerzett, őt soha ne fosszák meg. […]
19. A várjobbágyokat a szent királytól rendelt szabadságban kell megtartani. Hasonlóképpen a vendégeket is, bármilyen nemzetből valók, a kezdettől nekik engedett szabadságban kell megtartani.
20. A tizedet senki se tartozzék pénzben megváltani, hanem ahogy a föld hozza a bort vagy termést, úgy kell fizetni. És ha a püspökök [ebben] ellentmondanak, nem fogjuk őket segíteni. […]
23. Új pénzünk egy évig maradjon használatban, húsvéttól húsvétig. És a dénárok olyanok legyenek, amilyenek [III.] Béla király idején voltak.
24. Kamaraispánok, pénzverők, sótisztek és vámszedők az ország nemesei, izmaeliták és zsidók ne lehessenek. […]
26. Birtokokat nem szabad az országon kívüli [személyeknek] adományozni. Ha ilyeneket adományoztak vagy eladtak, meg kell engedni az ország lakóinak, hogy azokat visszaváltsák. […]
30. Úgyszintén: e négy jobbágyon kívül – tudniillik a nádor, a bán és a király és királyné udvarbírái – senki se viselhessen két méltóságot.
31. Azt is elrendeltük, hogy ha mi vagy a mi utódaink közül valaki valamely időben ezen rendelkezéseink ellen akarna cselekedni, ennek az oklevélnek erejénél fogva mind a püspököknek, mind a többi jobbágyoknak és országunk nemeseinek [a bárókat érti] együttesen és külön-külön, a jelenben és a jövőben mindörökké szabadságukban álljon, hogy a hűtlenség minden vétke nélkül nekünk és a mi utódainknak ellenállhassanak és ellentmondhassanak.
(Részlet II. András 1222-es aranypecsétes okleveléből, az Aranybullából)
- Melyek voltak azok az intézkedések, amelyek az új gazdaságpolitika ellen irányultak?
- Hogyan érvényesültek a bárói törekvések?
- Milyen fontos jogokat szereztek a szerviensek?
- Hogyan érinthette az egyházat a tizedről szóló rendelkezés?
- Milyen politikai magatartásformát engedélyezett a 31. cikkely? Fogalmazzuk meg saját szavainkkal a lényegét!
35. Saját akaratunkból hozzájárulván, hogy akár mi, akár a mi fiaink és a mi utódaink ezt az általunk engedélyezett szabadságot meg akarnák sérteni, az esztergomi érseknek jogában álljon, hogy szabályszerű előzetes megintés után, minket és őket a kiközösítés büntetésével fenyítsen meg. (Az Aranybulla 1231-es megújításából)
Miben tért el az 1231-es dokumentum az eredetitől? Mi állhatott ennek hátterében?
Kitekintő
A kunok megjelenése és a Német Lovagrend
A török eredetű nép kora középkori történelméről nagyon kevés ismeretünk van. A sztyeppén ők döntötték meg a besenyők uralmát; szállásterületük az Al-Dunától az Urál folyóig terjedt (11–12. század). Az előretörő tatároktól súlyos vereséget szenvedtek (1223), egy nagyobb népcsoport ekkor húzódott a magyar határ közelébe. A kun fenyegetéssel szemben II. András először a Német Lovagrend dél-erdélyi betelepítésével próbálkozott. (A harmadik keresztes hadjárat idején, I. Frigyes lovagjai hozták létre a szentföldi német zarándokok védelmére a Német Lovagrendet, amely rövidesen áttelepült Európába.) A lovagrend azonban önálló államot akart itt kialakítani, mire az uralkodó kiűzte őket az országból (1225). A későbbiekben a kunok között domonkos térítők folytattak missziós tevékenységet (milkói püspökség alapítása). Nem kizárt, hogy a kapcsolatfelvétel során a kunok adtak tudósítást a másik Magyarországról (Magna Hungaria), amelynek felkutatására Julianus barát indult el.
Igen kedves fiunk, Magyarország kitűnő királya panaszkodik követe […] révén tudomásunkra hozván, hogy birodalma egy bizonyos részén Szt. Mária német ispotályosainak szeretettől vezérelve harminc ekealj földet adományozott, de azok az ő nagylelkűségével és bőkezűségével meg nem elégedvén, sokkal nagyobb területet foglaltak el a földből a nevezett vidéken. Amit pedig elfoglaltak akarata ellenére, azt fegyveres sereggel igyekeznek megtartani, amint azt a ciszterci rend néhány apátjának hozzánk eljuttatott levele is bizonyítja, akiknek jelenlétében egyesek az ispotályosok közül a király alázatos kérésére, hogy adják vissza az elfoglalt területeket, azt felelték, hogy inkább essenek el a harcban, mintsem azt visszaadják. De még ezzel sem elégedtek meg. Elfogják embereit, jogtalan adókkal sújtják őket, állandóan erőszakoskodnak és kellemetlenkednek, s a király által megszabott feltételeknek a pénzügyekre s egyéb törvényekre vonatkozóan, amióta Magyarország területére léptek, nem akarnak eleget tenni. Ezért aztán sokan azt emlegetik, hogy mint tűz az ölben, egér a tarisznyában, kígyó a kebelben, olyanok ezek az ispotályosok a király számára, akik gonoszul fizetik meg a vendégbarátságot. (III. Honorius pápa a Barcaságba telepített lovagrendről)
- Milyen visszaéléseket követtek el a lovagok Dél-Erdélyben? Miért volt ez veszélyes?
- Idézzük fel, hol települt le a Német Lovagrend, miután II. András kiűzte őket! Melyik ország történelmét határozták meg a későbbiekben?
Összegzés
Okok és következmények
- Milyen gazdasági és társadalmi következményekkel járt a birtokadományozás?
- Mi vezetett az Aranybulla kikényszerítéséhez?
Történelmi forrás
- Melyik társadalmi csoport helyzetét erősítette meg az Aranybulla?
- Hogyan próbálták az uralkodó politikáját megváltoztatni?
- Milyen fontos jogok fogalmazódtak meg ekkor?