- Milyen művészettörténeti korszakokat ismerünk a középkorból?
- Mi jellemezte az egyes stílusok építészetét?
- Milyen volt az egyetemek világa a középkorban?
- Milyen tárgyakat tanítottak?
A középkori értelmiségMiért volt szükség egyre több tanult emberre?
A magyar középkor szellemi és anyagi kultúrája jelentős változásokon ment keresztül az évszázadok során. Az Árpád-korban a latin nyelvű írásbeliség és műveltség fő hordozója az egyház volt. Az írásbeliség elterjedésében nagy szerepet játszott a III. Béla által létrehozott királyi kancellária (1181), amely az uralkodói rendeleteket, határozatokat rögzítette. A hazai oktatás (a káptalani és a városi iskolákban) középszintű végzettséget adott, nagyobb műveltségre csak a külföldi egyetemeken lehetett szert tenni. A középkorban az uralkodók háromszor próbáltak egyetemet alapítani (Pécs – 1367; Óbuda – 1395; Pozsony – 1467), de az intézmények rövidesen anyagi gondok, illetve más egyetemek (Bécs, Prága, Krakkó) közelsége miatt megszűntek. Az Anjou-korban a kancelláriákban és a megyei igazgatásban megjelent a hazai képzésből kikerülő világi értelmiség (birtokos nemesek és polgári származásúak). Az egyházi adminisztrációba (például királyi kápolna) ekkor már külföldi egyetemeket végzett klerikusok kerültek.
Történeti irodalomMelyek a leghíresebb középkori krónikáink?
Az írásos emlékek közül kiemelkednek a történetírók munkái (geszták, krónikák) és az egyházi írók művei (legendák, vallási himnuszok, imakönyvek). Az Árpád-kor szentjeiről (István, Imre, László, Margit, Erzsébet) számos legenda keletkezett. Művészettörténeti szempontból is érdekesek a kor magyar nyelvemlékei (Halotti beszéd, Ómagyar Mária-siralom). Az Árpád-korból két jelentős történeti munka maradt ránk: Anonymus műve a honfoglalásról (Gesta Hungarorum [A magyarok viselt dolgai], 1200-as évek eleje), valamint Kézai Simon krónikája (Gesta Hunnorum et Hungarorum [A hunok és magyarok cselekedetei], 1280-as évek). Középkori krónikáink nagy része odaveszett, szövegük bizonyos részleteit csak más művek alapján lehet utólag rekonstruálni.
A középkori krónikairodalom összegző műve az Anjou-kori krónikakompozíció lett, amelynek szerzője a 11–14. század addigi krónikairodalmát dolgozta fel és egészítette ki (Kálti Márk, 1358). Valószínűleg a 11. században készültek a legelső feljegyzések (őskrónika), melyeket a későbbiekben számos alkalommal kiegészítettek. A történeti kutatás három-négy olyan időszakot különített el (például Könyves Kálmán alatt vagy III. István korában), amikor különböző feljegyzések keletkeztek. Maga az eredeti krónikakompozíció is elveszett, az utókor már csak az arról készült másolatokat ismeri, amelyek közül az iniciálékkal (a fejezetek vagy bekezdések többsornyi magas, figurákkal vagy jelenetekkel gazdagon ábrázolt első betűje) díszített Képes krónika a leghíresebb. Az Anjou-korban Nagy Lajosról még egy életrajz is készült, a szerző (Küküllei János) az uralkodót lovagkirályként ábrázolta. A 15. század során történeti irodalmunk a köznemesi öntudatot erősítő és a hun–magyar eredetet valló irodalommal (Thuróczy János krónikája), illetve reneszánsz szellemiséggel (Bonfini) egészült ki.
Az Úr 1358. esztendejében, áldozócsütörtök nyolcadába eső kedden [május 15.] kezdtem el ezt a krónikát a magyarok régi és legújabb tetteiről, származásáról és gyarapodásáról, győzelméről és merészségéről; különféle régi krónikákból szedegettem össze, átvéve helyes megállapításaikat és teljesen megcáfolva tévedéseiket. Az Úr nevében. Ámen. (A Képes krónika bevezetője)
- Milyen módszerrel dolgozott a krónikaíró?
- Mit jelent a címbeli „képes krónika” kifejezés?
Az udvari kultúra kialakulása és fejlődéseMiért váltak a királyi udvarok a kultúra központjaivá?
Magyarországon a pusztító háborúk következtében csak kis számban maradtak fenn a nyugat-európai stílusirányzatok emlékei. A román korszak (11–12. század) és a gótikus kor (13–15. század) épületeit nagyrészt forrásokból ismerjük. Az állandó királyi székhelyek is csak a 14–15. században jöttek létre, hiszen az országot kíséretükkel körbeutazó királyok kezdetben ritkán rendezkedtek be egyetlen központban. A kialakuló királyi udvar (főnemesek, udvari nemesség, egyházi személyek, csatlósok) kulturális központként is működött. Az Anjou-kori építészetben már a gótikus irányzat érvényesült, nagyobb építkezésekre a királyi központokban, Visegrádon (palota) és Budán került sor. A nyugati lovagkort idéző várépítészet (Diósgyőr) szintén ekkor honosodott meg.
A Zsigmond-kori művelődés az Anjou-időszak folytatásának és a lovagi eszmények kiteljesedésének (lovagi tornák, a fejedelmi találkozókat kísérő nagyszabású ünnepségek) tekinthető. A királyi udvar kulturális szerepe megmaradt, Zsigmond végleg áttette a székhelyét Budára (Friss-palota építése), és megkezdődött Pozsony átalakítása is. Az európai politikában aktívan tevékenykedő uralkodót elkísérő főurak és udvari nemesek látóköre kiszélesedett. A kor bárói – hatalmas magánvagyonukat felhasználva – a királyi udvarhoz hasonló főúri udvarokat (kastélyokat) alakítottak ki birtokaikon, és a nyugati lovagokat igyekeztek utánozni (például a címerhasználat megjelenése).
A középkori magyar kultúra fénykora Mátyás időszakára esett. Először az Itáliában tanult egyházi értelmiség ismerkedett meg a reneszánsz kultúrával és vált a humanista gondolkodásmód hazai terjesztőjévé. Igaz, kezdetben az új szemlélet csak egy szűk főpapi réteget érintett (Vitéz János környezete, és unokaöccse, Janus Pannonius), ám Aragóniai Beatrix hazánkba érkezésével (1476) a királyi udvarban is gyorsan elterjedt. Innentől kezdve a reneszánsz meghonosítása a tudatos királyi politika része lett. Mátyás jelentős összegeket költött művészetpártolásra, így számos humanista tudósember és mester megfordult Budán. Mátyás halálakor szinte valóban el lehetett mondani Magyarországról, hogy „második Itália” lett.
Nagy jelentőséggel bírt a korban a király mintegy 2000-2500 corvinát (kódexet) rejtő híres könyvtára (Bibliotheca Corviniana). A köteteket a kor legnagyobb tudású itáliai könyvmásolói és díszítői készítették. A corvinák a bőrkötéseken feltüntetett hollós címer (corvinus: ’hollós’) után kapták a nevüket – a holló Mátyás címerállata volt. Bár a könyvnyomtatás is megjelent Budán (Hess András), a 15. században még nagyon kevés nyomtatott könyv került kiadásra. Sajnos a Mátyás-időszak reneszánsz építkezései (illetve a korábbiak is) a török kor időszakában megsemmisültek, így azokat csak az írásos források és régészeti feltárások alapján lehet rekonstruálni.
Állapítsuk meg, melyik építészeti stílus alapján épültek a templomok! Nézzünk utána, kiknek a szobrai láthatók a jáki templom bejárata fölött!
A megérkező királyné az étkezésben és az egész életmódban kifinomult szokásokat honosított meg. Megvetette az alacsony házakat, nagyszerű lakomákat rendezett, az ebédlőket és a hálószobákat fényesen berendezte, visszatartotta a királyt a közvetlenségtől; állandó ajtónállókat állíttatott, megszüntette a könnyű bejutást; a királyi felséget rávette, hogy méltóságára többet adjon, s arra bírta, hogy csak megállapított időben tartson kihallgatást, szolgáltasson igazságot. A szittya szokások közé itáliaiakat iktatott be; megkedveltette az itáliai étkezést. Nagy költséggel Itáliából kiváló mestereket hívatott, s meghonosított itt addig ismeretlen művészeteket. Itáliából festőket, szobrászokat, vésnököket, ezüstműveseket, fa- és kőfaragókat, építészeket fogadott óriási fizetéssel. Majd az istentisztelet fényét emelte; a királyi kápolna számára Galliából és Germániából szerződtetett énekeseket. Sőt Itáliából még konyha- és gyümölcskertészeket is hívott, a földművelésben mestereket, akik itáliai, szicíliai és gall módon készítették a sajtot. Jöttek színészek és bohócok, akiket a királyné nagyon kedvelt, meg fuvolások, dudások, hárfások. Ajándékokkal csalogatott ide költőket, szónokokat, grammatikusokat is, de ezek reményükben csalatkozva szegényebben vitték vissza Itáliába múzsájukat, mint ahogyan elhozták. (Részlet Antonio Bonfini művéből)
- Milyen új szokások jelentek meg Mátyás udvarában Beatrix hatására?
- Mennyire lehetett kedvelt személy a királyné a főurak körében?
- Hogyan alakította ki a reneszánsz udvartartást?
- Keressük meg a forrásban a humanista történetírókra jellemző kifejezéseket!
Kitekintő
A középkori Buda
A városalapítás az Óbudától délre található Várhegyen a tatárjárás után, IV. Béla idején történt (1247). Az uralkodó a várost királyi székhellyé emelte, és a város első lakói a Pestről áttelepült német és magyar polgárok voltak. A betelepülő népességen belül a magyarok számaránya végig alacsony maradt a korban. Budát egy választott bíró és 12 esküdtből álló tanács irányította, a város védelméről a budai várnagy gondoskodott. A 14. század eleji trónharcok idején a budai polgárok sokáig nem támogatták az Anjou-jelöltet, ezért I. Károly a királyi székhelyét Visegrádra tette át. Buda azonban gazdaságilag kivívta vezető szerepét, kereskedelmi és kézművesipari központ lett. A Duna menti kereskedelem kiaknázására a Német-római Birodalomból jelentős számú hospes költözött be a városba. A heti piacok és az országos vásárok további fejlődést biztosítottak Budának, a városba érkező kereskedők Pest és Óbuda piacain is értékesíthették a portékáikat.
Az Anjouk idején a Várhegy déli részén egy korai királyi palota épült egy kisebb kápolnával (István-torony), de az igazi fejlesztés Zsigmond uralkodása során bontakozott ki. A gótikus stílusú Friss-palota és a hozzá tartozó építmények felépítésével (1410–1430 között) már egy reprezentatív – a várostól elkülönített – királyi negyed jött létre, amelyet kettős védőfallal és szárazárokkal választottak el a polgárvárostól.
Maga a polgári város a magyarok északi (Mária Magdolna-templom) és a németek déli negyedére (Nagyboldogasszony-templom) tagolódott. A budai zsidókat Nagy Lajos négy évre elűzte Budáról, majd visszahívta őket, és lakóhelyüket a vár északkeleti részén jelölte ki. A zárt negyedben élő zsidóság polgárjoggal nem, csak gazdasági kiváltsággal rendelkezett. Mátyás király korában itt épült fel a korabeli Európa egyik legnagyobb zsinagógája.
Budán a 14–15. században kétemeletes kőházak épültek, és a nyugati városokéhoz hasonlóan az utcák gyakran szűk sikátorokká váltak. A Mátyás-kori reneszánsz építkezések a Friss-palota környezetét bővítették (átépítések, díszítések), illetve megerősítették a palotanegyedet (felvonóhíd, ágyúk elhelyezése).
Összegzés
Történelmi forrás
- Milyen fontosabb történeti munkák keletkeztek a középkorban?
- Melyek a középkori magyar kultúra legfontosabb emlékei?
- Milyen okokkal és körülményekkel magyarázható az európai kultúra erős hatása?
Okok és következmények
- Miért lett az ország „második Itália” Mátyás uralkodása alatt?
- Hogyan vált Buda az ország fővárosává?