< Előző lecke ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ I. AZ ŐSKOR ÉS AZ ÓKORI KELET ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ ​ Következő lecke >

Az egyiptomi civilizáció kialakulásaMiért a Nílus völgyében alakult ki az egyiptomi állam?

A Nílus délről északra, a Földközi-tengerbe folyik. A folyásirány miatt hívják az északi részt (a Nílus deltáját) Alsó-, a déli részt pedig Felső-Egyiptomnak. A Nílus árterületét szárazabb területek veszik körül. A kiáradt vizet víztárolókkal tartották vissza, majd az Újbirodalom idején (a Kr. e. 2. évezred közepétől) egy gémeskútszerű eszközzel juttatták el a magasabban fekvő kertekbe. Az árvíz elleni védekezés és az öntözés, a gátrendszerek kiépítésének megszervezése Egyiptomban is elősegítette az állam kialakulását.

Alsó- és Felső-Egyiptomot a hagyomány szerint egy Ménész nevű fáraó egyesítette Kr. e. 2950 körül. Az ő utódai alkották az I. dinasztiát (uralkodóházat). Az ország élén az uralkodó állt, akit fáraónak neveztek. (A fáraó jelentése: ’nagy ház’, vagyis a palota). Az uralkodó megtestesült istenségként teljhatalommal rendelkezett. Helyettese, a vezír irányította az államszervezetet. Az országot több kormányzóságra osztották, mindegyik élén egy-egy kormányzó állt. A gátakat és csatornákat helyi szinten ellenőrizték, a kormányzók csak kivételes esetben avatkoztak bele ebbe. Az adókat hivatalnokok szedték be. A lakosság legnagyobb része a szabad parasztokból és kézművesekből állt, rabszolgát csak a leggazdagabbak tartottak.

Az egyiptomi történelem évezredeiMely korszakát jellemezték a hódítások?

Az ókori Egyiptom történetét három nagy szakaszra tagolják: Óbirodalom, Középbirodalom és Újbirodalom, míg az uralkodókat összesen harmincegy dinasztiába sorolják. A fáraói hatalmat kifejező gúla alakú, hatalmas sírépítmények, a piramisok Egyiptom szimbólumai. A legtöbb piramis az Óbirodalom idején épült. A leghatalmasabbat Hufu – görögösen Kheopsz – fáraó építtette. Az építkezésen nem rabszolgák, hanem mesteremberek és az áradás idején munkátlan parasztok dolgoztak, akik szállásáról és ellátásáról a fáraó gondoskodott. Vitatják az építők számát, mivel Hérodotosz szerint legalább százezer ember vett részt a munkában. A görög történetíró az újabb kutatások szerint jelentősen eltúlozta számukat, tévedését az magyarázza, hogy több mint kétezer évvel élt Kheopsz után.

Az Újbirodalom időszakában Egyiptom kereskedelmi kapcsolatai délen Fekete-Afrikáig (arany, elefántcsont), északon a görög világig terjedtek ki. A Kr. e. 2. évezred közepén az egyiptomiak is eltanulták az elő-ázsiai népektől a harci szekerek használatát, és meghódították a Földközi-tenger délkeleti medencéjének partvidékét.

A Kr. e. 1. évezredben Egyiptom további történetét meghatározták a külföldi hódítók (líbiaiak, núbiaiak, perzsák) és az utóbbiak ellen lázadó egyip­to­miak meg-megújuló harcai. Egyiptom önálló ókori története Kr. e. 30-ban a rómaiak hódításával fejeződött be.

Egyiptom művelődésének emlékeiMi jellemezte az egyiptomiak vallási elképzeléseit?

Az egyiptomi vallás sok istent tisztelt (politeizmus). Rét, a Napot mindenhol kultuszban részesítették. A különféle kultuszok aztán gyakran összeolvadtak, mint Amon és Ré tisztelete Amon-Ré formában. Fontos istenhármasság volt az alvilág uráé, Oziriszé, feleségéé, Íziszé, és Hóruszé, aki a fiuk volt. Úgy hitték, hogy a király halála után Hórusszá vált. A legtöbb istent ember alakban, de állatfejjel ábrázolták.

Az Újbirodalom idején a kultuszokon kívül az egyiptomi tudomány és oktatás központjai is a templomokban voltak. A beözönlő kincsek megnövelték a hadsereg befolyását. Rájuk támaszkodott IV. Amenhotep fáraó (Kr. e. 14. század), amikor vallási reformot vezetett be. A fáraó betiltotta Amon és a többi isten kultuszát, és egyetlen isten; a napkorong, Aton tiszteletét tette kötelezővé. Az Ehnaton ('Atonnak hasznos') nevet felvevő fáraó, fővárosát Thébától távol építette fel. Ehnaton halála után a thébai Amon papság visszaszerezte befolyását, és visszaállt a többi isten kultusza is. Rövidesen Tut-anh-Aton fáraó Tut-anh-Amonra (másik elterjedt írásmóddal: Tutanhamon) változtatta a nevét, és a reform ezzel megbukott.

Az épületek és síremlékek falain található hieroglifa (szent véset, egy fogalomjelekből, szótagjelekből és betűkből álló írás) írásjeleket a 19. század elején fejtették meg. A mindennapi életben az írnokok íráshordozó felületként (a vízinövény száraiból készített) papiruszlapokat és a belőlük összeillesztett papirusztekercseket használták. A bonyolult írást és tudományokat csak kevesen tudták elsajátítani. Az egyiptomiak számára rendkívül fontos volt a csillagászat, mert ennek segítségével igyekeztek minél pontosabban mérni az időt, amely a civil naptár és az ünneprend miatt központi jelentőségű volt. Ez a naptár először számolt 365 napos évvel.

Az egyiptomiak úgy gondolták, a túlvilági léthez a testet is meg kell őrizni. A sírépítményeken (fáraók esetén piramisokon) túl a balzsamozás, a múmiák készítése is ezt a célt szolgálta. A bebalzsamozott múmiákat előbb láda, később ember alakú fakoporsóban (a király vagy előkelők esetében pedig még kőszarkofágban is) helyezték örök nyugalomra. A múmiakészítés során az egyiptomi orvosok korábban példátlan anatómiai ismeretekre tettek szert, és arra is rájöttek, hogy a szív a vérkeringés központja. Gyógyító tankönyveik már 3600 éve pontos recepteket kínáltak a legkülönbözőbb betegségek gyógyítására. A tudós papok jóslatokat is adtak, és gyakran varázslók hírében álltak.