41. Gazdaság és…

41. Gazdaság és népesség a 12. században. III. Béla uralkodása

41. Gazdaság és népesség a 12. században. III. Béla uralkodása

  • Idézzük fel a virágzó középkor nyugat-európai időszakát!
  • Milyen gazdasági változások történtek a 11–12. században?
  • Miért volt jelentős a városfejlődés ebben az időszakban?
  • Mi jellemezte a demográfiai viszonyokat?
  • Mi állt ezek hátterében?
A térkép a 12. századi Magyarországot és a korszak meghatározó eseményeit mutatja be. A magyarok északon az orosz részfejedelemség, Halics ellen, míg délen Szerbia és Bosznia ellen folytattak hadjáratokat. Szlavónia és Horvátország külön kormányzat alá tartozott. A Bizánci Birodalom felől Mánuel bizánci császár támadta az országot a 12. század második felében. Horvátország tengerpartján, Dalmácia startégiailag fontos területén kibontakozott a konfliktus Velencével.
A 12. századi Magyarország Milyen irányokba terjeszkedett az ország az időszakban? Melyik birodalom fenyegette a déli területeket? Miért számított Dalmácia stratégiailag fontos térségnek?

Az ország hatalmi helyzete a 12. századbanMilyen változásokat hozott III. Béla uralkodása?

A királyi pár kőszarkofágjai a Mátyás-templom oldalkápolnájában. A síremlék fedlapján a királyi pár kőből faragott szobrai fekszenek, abban a helyzetben ábrázolva a párt, ahogyan a sírba kerültek. A síremlék felső kialakítása baldachinos ágyra emlékeztet, amely egy székesegyház sziluettjét formázza. Az oldalkápolna boltíve alatt a Trónoló Krisztus királyt, az evangélistákat és az apostolokat ábrázoló domborművek láthatóak.
III. Béla és feleségének nyughelye a budai Mátyás-templomban Végezzünk gyűjtőmunkát! A Képes krónika segítségével gyűjtsük össze a legfontosabb Árpád-házi királyok temetkezési helyeit! Nézzünk utána, hol találhatók napjainkban a királysírok! Miért fontos ebből a szempontból, hogy tudjuk, hol nyugszik III. Béla?

Könyves Kálmán idején az ország középhatalommá vált a térségben. Kálmán utódai a 12. században változó kimenetelű, délre irányuló hadjáratokat vezettek (Szerbia és Bosznia területére), emiatt többször háborúba kerültek Velencével és a Bizánci Birodalommal. Bizánc, amely Mánuel császár (1143–1180) alatt élte az utolsó virágkorát, nemcsak visszaverte a támadásokat, de magyar területre is betört (Horvátország, Szerémség). Az anyai ágon Árpád-házi származású császár (édesanyja Szent László lánya, Piroska volt) többször beavatkozott a magyar trónharcokba. A század utolsó harmadában Magyarország újra aktív, terjeszkedő politikába kezdett, visszafoglalta a déli területeit, illetve az orosz részfejedelemség, Halics irányába is előretört.

A 12. század utolsó harmadában III. Béla (1172–1196) intézkedéseivel korszerűsítette az államszervezetet. A korábban Mánuel császár udvarában nevelkedett uralkodó bizánci minta alapján hozzáfogott egy hatékony királyi adminisztráció kiépítéséhez, a kancellária megteremtéséhez. III. Béla az előtte tárgyalt magánjogi ügyeket és a királyi rendelkezéseket írásba foglaltatta. A jegyző fogalmazta meg az iratokat, az írnok készítette el a tisztázatot, és az oklevél a kancellár pecsétjével volt érvényes.

Mánuel halála után III. Béla visszafoglalta a déli területeket, majd újabb balkáni terjeszkedés kezdődött. III. Béla széles látókörű király volt, diplomáciai kapcsolatai egész Európára kiterjedtek. Tetteiben az általa szentté avatott I. Lászlót követte. Számos magyar szerzetest ösztönzött a külföldi egyetemeken való tanulásra. A nagy műveltségű papokat a királyi adminisztráció alkalmazta. Anonymus, a honfoglalás krónikájának írója is feltehetően III. Béla jegyzője volt.

Infó ikon

Mivel az emberi természet fogyatékossága következtében az idők múlásával az elmúlt dolgok emlékezetébe könnyen belopódzik a feledés, ezért méltó írással védelmezni és megerősíteni azt, amiben a jogi személyek szerződést kötöttek, azért, hogy ez az írás ereje és alkalmas férfiak tanúságtétele révén sértetlenül és háborítatlanul megmaradjon. Ezt a dolgot én, B[éla], Magyarország kiváló királya megfontolván és a jövőre nézve királyi felségem érdekéről akképpen gondoskodván, nehogy bármiféle, jelenlétemben tárgyalt és befejezett ügy érvénytelenné váljék, szükségesnek ítélem: az én felségem jelenlétében megvitatott akármilyen ügyet az írás bizonyosságával erősítsenek meg. (III. Béla király elrendeli a jelenlétében tárgyalt ügyek írásba foglalását; 1181)

Kérdés ikon

Mire hivatkozva adta ki utasításait az uralkodó? Melyik testület jött létre ekkor?

Rá@dás

Trónharcok a 12. században

Az ábra a 12. századi királyok családfáját mutatja be: I. Géza uralkodása után Kálmán, majd II. István következett a trónon. Őt követte II. (Vak) Béla, majd II. Géza. II. István uralkodásának idején kiéleződtek a trónviszályok II. László és IV. István ellenkirályokkal, miközben Manuel bizánczi császár betört az országba és többször beavatkozott a magyar belpolitikába. A század utolsó harmadában III. Béla uralkodott, aki korszerűsítette az államszervezetet, és visszafoglalta a Bizánci Birodalom által elhódított területeket. Őt Imre, majd II. András, később pedig III. László követte a trónon.
A 12. századi királyok családfája

Népesedési és gazdasági viszonyokMiben különbözött az ország a virágzó középkor Nyugat-Európájától?

A történeti demográfusok az ország lakosságát a 13. század elején kb. 2 millió főre becsülik. A régészeti ásatások megállapításai szerint ekkorra már igen sűrű faluhálózat jött létre (egymástól 2-3 km-es távolságban), egy átlagos falu lakossága 100-200 fős (20-40 háznép) lehetett. Nyugati értelemben vett városokról ebben az időszakban még alig beszélhetünk, városias jegyeket (földvár, vásárok, kézművesek) főleg a várispánságok székhelyei mutattak (számuk már a 70-et is elérte). Az első városok, amelyek már kiváltságokban (önkormányzati jogok) részesültek, a királyi és egyházi központok (Esztergom, Székesfehérvár) voltak, továbbá Óbuda.

A honfoglalás korától számos népelem olvadt be a magyarságba (például kabarok, avarok, besenyők), míg a szlávok északnyugaton megőrizték a nyelvi önállóságukat.

A 12. században megkezdődött a nyugati telepesek (hospesek) bevándorlása, egyes régiókban latinok (olaszok, vallonok) és németek települtek le. A 13. század elején jelentős német népesség, a szászok költöztek be Dél-Erdélybe (Szászföld). Számukra a király (II. András) önkormányzatot biztosított. Az uralkodó előírta a szászok kötelezettségeit (katonaállítás, adó), és cserébe jelentős gazdasági szabadságot kaptak (szabad vásártartás, vámmentesség, szász kereskedők szabad mozgása).

Középkori magyar pénzérme két oldala: az egyik oldalon egy vár sematikus rajza, a másik oldalon talpas betűkkel készített, a körív belső vonalára szedett felirat látható. A másik középkori magyar pénzérme két oldala: az egyik oldalon egy sematikus királyi portré, a másik oldalon egy címerpajzs rajza látható.
A pénzverés joga Magyarországon Szent István óta az uralkodót illette meg. A pénzverő kamarák a beszolgáltatott nyers nemesfémből dénárokat és obulusokat készítettek. A különböző súlyú és finomságú érmék gyorsan koptak, ezért bevezették az évenkénti pénzváltást. Ennek során az előző évi pénzt bevonták, és cserébe – kisebb mennyiségben – új éremképpel bíró pénzt adtak ki. Ez az adófajta, a kamara haszna, az évenkénti pénzváltásból származó kincstári jövedelmet jelentette. II. András korában gyakorlattá vált az évenkénti többszöri pénzváltás, és gyakran előfordult, hogy a kibocsátott új pénznem kevesebb nemesfémet tartalmazott (pénzrontás).

A falvakban a földművelés (talajváltó gazdálkodás) mellett megmaradt az állattartás (ló, juh, szarvasmarha). Mivel a városokban még nem alakult ki iparos réteg, az önellátó uradalmakban sokszor egy faluban telepítették le a kézműves szolgáltatásra kötelezett családokat (például Csatári, Halászi). Az itt élő népesség a földesúrnak az előállított termékekkel adózott, a királyi birtokokon főleg az ötvösműhelyek kaptak kiemelkedő szerepet.

A királyi birtokállomány nagysága a 12. század végéig alig változott, az ország földjeinek kétharmada az uralkodó kezében összpontosult. A királyi bevételek jelentős része természetben (például termény, élelem) folyt be a várispánságok központjaiba.

Az uralkodó magángazdaságából eredő jövedelemforrást domaniális jövedelemnek nevezték. A korban a királyi bevétel másik része pénz vagy veretlen ezüst formájában érkezett, amelyet regálejövedelmeknek (ius regale: ’királyi felségjog’) hívtak. A regálebevételek (például pénzváltás, vámok bevételei, sókereskedelem stb.) a természeti gazdálkodás háttérbe szorulását és a pénzgazdálkodás előretörését jelezték.

A kördiagram II. Béla bevételeinek megoszlását mutatja be: pénzváltásból 36%, a sómonopóliumok bevételeiből 10%, a vámok, révek és a vásárok monopóliumának bevételeiből 18%, erdélyi hoszpesek bevételeiből 9%, a vármegyék ispáni jövedelmének kétharmadából 15% és az ajándékokból 12%.
III. Béla bevételei Honnan származott a királyi bevételek jelentős része a 11–12. században? Hogyan alakult át mindez III. Béla korára? Milyen gazdasági változások álltak ennek hátterében?
III. Béla ‒ szókereső játék

Kitekintő

Külföldi utazók Magyarországról

Az Árpád-kori Magyarországról több külföldi utazó készített leírásokat. Freisingi Ottó püspök III. Konrád keresztes hadseregével vonult át Magyarországon. A főpap rögzítette a látottakat a történeti munkájában, jóllehet művét nem „harag és részrehajlás” nélkül írta.

A fényképen a Millennium alkalmából felépített tiszaalpári Árpád-kori falurekonstrukció részlete látható. Az épületek a környéken folyó ásatások során előkerült településszerkezetet jelenítik meg. Az Árpád-kori népi építészet leggyakoribb típusa a félig földbe sülyesztett nád vagy földfedésű veremház volt; az ilyen épületek belső tere a földbe van vájva, és csak a nyeregtető háromszög keresztmetszetű formája emelkedik ki a földből.
Földbe mélyített Árpád-kori házak rekonstrukciója Tiszaalpáron
Infó ikon

Ezt az országot, melyet mindenfelől hegyek és erdők vesznek körül, régen Pannóniának hívták. Belsejében széles róna terül el, melyet számos folyó öntöz és vadakban bővelkedő erdőség borít. […] A természettől nagy szépséggel van tehát megáldva, de a barbár nép szokása szerint épületek nemigen díszítik, és határait nem annyira a hegyek és erdők, mint a hatalmas folyók alkotják. […] Falvaikban és tanyáikon igen hitványak a szállásaik, többnyire csak nádból valók, ritkán fából, még sokkal ritkábban kőből, úgy hogy a nyarat és az őszt sátrakban töltik. […] Fejedelmüknek annyira engedelmeskednek, hogy még azt is bűnnek tartják, ha titkos susogással sértegetik, nemhogy nyílt ellenmondással keserítenék. Az ország hetven vagy még több megyére van osztva, de minden bírságnak kétharmada a királyi fiscust illeti meg, csak egyharmad jár az ispánnak. Ily nagy területen senki sem mer pénzt verni, sem vámot szedni a királyon kívül. (Részlet Freisingi Ottó püspök krónikájából. A német főpap 1147-ben a második keresztes hadjárat átvonulásakor járt Magyarországon.)

Kérdés ikon
  • Milyennek látta a nyugati főpap a falvakat?
  • Vitassuk meg, mi állhatott becsmérlő szavai mögött!
  • Milyen szavak utalnak a szerző magyarokról alkotott véleményére?
  • Mi az, amin leginkább elcsodálkozott? Mi lehet ennek a magyarázata?

Összegzés

Okok és következmények

  • Mi a magyarázata annak, hogy a királyi bevételek nagy része terményben vagy élelem formájában folyt be?

Változás és folytonosság

  • Mi jellemezte a Magyar Királyság és a Bizánci Császárság viszonyát a 12. században?
  • Milyen változásokat hozott III. Béla uralkodása?

Menü

41. Gazdaság és népesség a 12. században. III. Béla uralkodása